14 tény a középkori életről és higiéniáról, amitől megérted, hogy miért hívták “sötét” középkornak

Az egyház megtiltotta a gyermekek születésébe történő beavatkozás minden formáját. Úgy gondolták, hogy ez Isten adománya, ezért a császármetszés törvénytelen volt.

Ekkoriban egy nőnek kevés kényelme volt szülés közben, a középkor rajongó Rosalie Gilbert szerint az anyáknak csak olajat és ecetet adtak inni, hogy ezzel enyhítsék a fájdalmukat.

Császármetszést csak a legvégső esetben hajtottak végre – amikor a nő meghalt, és valahogy meg kellett menteni a gyermeket. Ha volt választás, hogy az anyát vagy a gyermeket mentsék meg, az egyház mindig a gyermek mellé állt. De ha a gyermek valamiért mégis meghalt az anyaméhben, vagy fennállt a kockázata, hogy meg fog, akkor gyorsan, egy speciális keresztelő fecskendő segítségével gyorsan megkeresztelték, hogy a gyermek a mennybe kerülhessen.

A nők minden lehetséges módon igyekeztek felgyorsítani a reproduktív funkcióik helyreállítását szülés után, hogy a lehető leghamarabb ismét teherbe essenek. Ez magyarázza a gyermekek szoptatásának megtagadását is: a laktáció ugyanis lelassítja ciklus helyreállítását.

Ez főleg a jómódú családokra volt jellemző, a parasztasszonyok természetesen általában maguk etették a gyermekeiket, meglehetősen hosszú ideig – körülbelül 2 évig.

A gyerekeket a középkorban mindig bepólyálták. Az orvosok ezt orvostudományi szempontból azzal indokolták, hogy mivel a gyermek gyenge és védtelen, ezért ha nincs bepólyálva, akkor a karjai és a lábai meghajlanak majd, görbén fognak nőni. Ezenkívül praktikusnak is tartották, mivel a bepólyált gyermek nem fagyott meg, és nem esett ki a bölcsőből.

Az emberek megértették, hogy a higiénia fontos, ezért igyekeztek gyakrabban mosakodni, de ez évszaktól függött. A Secretum Secretorum-ban külön rész található a fürdőkről – itt leírják, hogy a tavasz és a tél jobb időszak a fürdőzésre, mint a nyár. Arra is figyelmeztetnek benne, hogy a hosszú fürdőzés teltséghez és gyengeséghez vezethet, valamint, hogy nem ajánlott túl forró vízben fürdeni, mivel az megnyitja a pórusokat és emiatt nagy mértékben megnő a betegségek kockázata.

A legtöbb hétköznapi embernek nem volt saját fürdője, ezért nyilvános fürdőkben fürdött.

A tiszta hajra olajokat kentek, ettől fényesebb és könnyen kezelhetőbbé vált. A hajuk gyorsabb növekedése végett Európa egyes részein azt tanácsolták a nőknek, hogy keverjenek össze égetett árpát, sót, és medvezsírt, majd kenjék azt a hajukra.

Ekkoriban a nők többsége ritkán hordott fehérneműt, vagy egyáltalán nem is. Úgy gondolták, hogy a nadrág és az alsónadrág a férfias erő szimbóluma, ráadásul a finom szövetű dolgok elég drágák voltak, különösen a hétköznapi emberek számára.

A középkorban a nők a menstruáció idején már különböző intim higiéniai termékekkel kísérleteztek, de ez jócskán eltért a ma ismert termékektől. Betétként legtöbbször rongyokat, régi ruhákat, vagy mohával töltött szalvétákat használtak, de egyes feltételezések szerint a mohával töltött szövetdarabokat tamponként is használták már ekkoriban. Biztos ami biztos alapon a nők vörös szoknyákat viseltek ezeken a napokon, hogy elkerüljék az esetleges kínos helyzeteket.

Az első tampon egyébként csak 1896-ban jelent meg, és még azok is nagyon különböztek azoktól a higiéniai termékektől, amiket ma ismerünk.