11 tény, ami bizonyítja, hogy a középkor tele volt furcsaságokkal

    Mindenki hallott már a középkorról, de a legtöbbünknek meglehetősen felületesek az ismeretei. Érdemes azonban egy kicsit mélyebbre ásni, hiszen ezzel olyan színes részletekre deríthetünk fényt, melyek láttán legszívesebben azonnal beugranánk egy időgépbe, hogy visszautazzunk és magunk fedezzük fel ezt a különleges világot.

    HIRDETÉS

    Amíg azonban az időgép csak álom, a Liked.hu-nál folyamatosan gyűjtjük a történelemmel kapcsolatos érdekes tényeket és statisztikákat, csak úgy, mint ahogy azt a mai gyűjteményünkben is tettük.

    11 Az állatokat bűncselekményekkel vádolták

    Középkori dolgok 040
    ©  
    A napok könyve: a népi régiségek sokfélesége / Wikimedia Commons

    Európában a 13. és a 18. század között vádat lehetett emelni az állatok ellen. Leggyakrabban disznók ellen emeltek, mivel ezek az állatok gyakran ártottak az embereknek, de néha az egereket is elítélték, mert megették például a termést, vagy olyan rovarokat, amelyek kárt tettek a szőlőben.

    A vádlottaknak biztosítottak olyan ügyvédeket, akik érveket tudtak felhozni védenceik védelmében: például a 16. században Bartholomew Chesseney ügyvéd pert nyert az árpakészletet tönkretevő patkányok ellen, mondván, hogy az ügyfelei nem jelenhetnek meg a bíróságon, mert féltek a falusi macskáktól.

    10 A ruhákat a WC mellett tárolták

    Középkori dolgok 041
    ©  
    Dave Dunford / Wikimedia Commons

    A “gardrób” szó a francia garde de robes szóból származik, ami azt jelenti, hogy “a ruha védelmezője”. Egy középkori kastélyban a ruhatartót egyszerűen a vécékben vagy azok közvetlen közelében tárolták, mivel úgy tartották, hogy az ammónia szag megvédi a ruhákat a molyoktól és bolháktól.

    HIRDETÉS
    HIRDETÉS
    HIRDETÉS

    9 A villát az “ördög eszközének” 

    nickolas nikolic 3xv9cnOLe1s unsplash
    Nickolas Nikolic / Unsplash

    A közönséges villákatt egykor erkölcstelennek és nem eléggé higiénikusnak tartották. A 10. században már a Közel-Keleten és a Bizánci Birodalomban is használtak a villákat, de amikor 1004-ben Maria Argyropulina bizánci császár unokahúga kétágú aranyvillákat hozott Olaszországba, a velencei dózsék hozzá voltak szokva a kézzel evéshez, és teljesen ledöbbentek. A villát az “ördög eszközének” nyilvánították, és további 400 évig nem használták Európában. A 15. századi kandírozott gyümölcsök őrülete azonban mindent megváltoztatott, mert kényelmetlen volt kézzel enni, a villa pedig végre a jó modor jelképévé vált.

    8 A középkor lakói a “kétfázisú alvást” alkalmazták

    Középkori dolgok 043
    ©  
    Alvó gyerekek / Vaszilij Perov / Wikimedia Commons

    A középkori európaiak az éjszakai alvást „első” és „második” részre osztották: amikor besötétedett, lefeküdtek, majd 2-3 órára felkeltek, hogy intézzék a dolgukat, utána ismét visszafeküdtek reggelig. Ez a szokás csak az ipari forradalom kitörésével, a 19. század elején szűnt meg.

    HIRDETÉS
    HIRDETÉS
    HIRDETÉS

    7 A nők merész ruhát viseltek, amit „pokolkapunak” becéztek

    Középkori dolgok 044
    ©  
    Wikimedia Commons

    A XIV. században divatba jött az akkori legmerészebb viselet – a női kabát. Ezek olyan ujjatlan ruhák voltak, melyek oldalán a hónaljtól a combig nagy kivágások voltak, amin keresztül látható volt az alsó ruha. Az emberek körében elterjedté vált az oldalsó kivágásokat “pokolkapunak” nevezni, mivel ez a kabát akkoriban nem megszokott figyelmet fordított a női testre.

    6 Divat volt a hosszú orrú cipő

    Középkori dolgok 045
    ©  
    The Age of Chivalry, National Geographic Society, 1969 / Wikimedia Commons 
    ©  
    Marieke Kuijjer / Wikimedia Commons 
    ©  
    CC BY-SA 2.0

    A 14. és 15. században a poulene vagy crakow népszerűvé vált az európaiak, különösen a férfiak körében. Ezek olyan bőr- vagy bársonycipők voltak, melyeknek olyan hosszú orruk volt, hogy néha a lábszárhoz kellett kötni, hogy járni tudjanak. A poulene belsejét mohával vagy egyéb töltőanyaggal tömték ki, hogy megtartsák alakjukat, az orr mérete pedig egyértelműen demonstrálta a tulajdonosának társadalmi státuszát. A nemesség végül akkora versenybe kezdett a poulene méretét illetően, hogy a cipő orrának hosszát végül törvényben kellett korlátozni.

    A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK