A második világháború szinte napra pontosan hat évig tartott, ez idő alatt pedig becslések szerin 50-70 millió ember vesztette életét, zömében civil áldozatok. Hozzá kell tenni, hogy ez egy nagyon óvatos becslés, a tényleges szám ennél jóval magasabb is lehet. Így vagy úgy, az emberáldozat minden országban hatalmas volt, gyakran komplett családok haltak ki, mivel apák és fiaik közül egyikük sem tért haza a frontvonalról.
Éppen ezért is olyan különleges az orosz édesanya, Evdokia Lysenko története, aki 10 fiát küldte harcba a második világháború közepén, és csodával határos módon mind a 10 fiú hazatért. A Liked.hu-nál úgy döntöttünk, hogy egy kicsit közelebbről is megismerkedünk a történetükkel.
A Lysenko testvérek Brovakhy faluban (ma Ukrajna területe) születtek egy jómódú családban. Apjuk tekintélyes helyi kovács volt, aki tudta, mi a kétkezi munka, és emiatt nagyon tisztelték őt a faluban. A férfinek még egy saját méhészete is volt, de sok más egyéb mellett kútásással is foglalkozott a faluban.
Felesége, Evdokia 16 (!) gyermeket szült, 5 lány és 11 fiút. Az egyik fiúgyermeknek még 1933-ban veszett nyoma, amikor a tajgára ment dolgozni és soha nem tért onnan haza, de az édesapa sem élte meg a második világháborút – még néhány évvel korábban elhunyt. Az édesanya pontos születési dátuma nem ismert, de a nem hivatalos információk szerint 1894-ben született és 18 évesen adott életet első fiúgyermekének. Evdokia 47 évesen az 5 lányával és 10 fiával élt együtt, amikor megkezdődött a második világháború.
Nem meglepő módon az asszony mind a 10 fiát behívták a hadseregbe, az otthon maradt lányoknak pedig a búzatáblák felégetése volt a feladata, hogy az előrenyomuló náciknak ne maradjon semmi. A terv bejött: a náciknál egyébként is sokszor akadozó ellátás után felperzselt földek várták őket. Visszaemlékezésükben a lányok elmondták, hogy borzasztó érzés volt felgyújtani és elpusztítani mindent, amit korábban egy élet munkájával hoztak létre.
A fiútestvérek az egész országban szétszóródtak a Kuril-szigetektől egészen a nyugati frontig, de néhány később Berlinbe is eljutottak. Két fiútestvér rövid időre még találkozott is a fronton – nagyon örültek egymásnak, megölelték egymást, majd mentek tovább a saját feladataikra.
A lányaival menekülő anyuka persze nem sok mindent tudott a fiúkról, ezért a lehető legrosszabbra számított. Talán ő maga sem számított rá, de megtörtént a csoda: mind a 10 fiú élve tér haza a frontról. Igaz, ami igaz, nem sokon múlott.
Az egyik fiút, Feodosiy-t Budapest mellett akna robbantotta fel és láb nélkül tért haza, a másik fiú, Mihail a hírszerzésben szolgált, de megsebesült és elfogták. Csodával határos módon sikerült csak megszöknie.
Stepan-t egy tankban gyújtották fel, de ugyancsak csodával határos módon túlélte és annyira felépült, hogy később még el is küldték a japánokkal harcolni. A legfiatalabb fiútestvér még csak 20 éves volt, amikor a frontra került. Ő csodával határos módon élt túl egy robbantást, amiben 7 másik társa meghalt, majd az orosz katonai kórházakban töltött hosszas lábadozás után végül hazaengedték.
Vaszilij volt az egyetlen testvér a tíz közül, aki tiszti rangra emelkedett és főhadnagyként tért haza. A testvérek tehát hosszú utat jártak be, többen közülük különböző időpontokban koncentrációs táborokba is kerültek, de végül mindegyiküknek sikerült megszöknie. A 10 testvér közül öten súlyos sérülésekkel tértek haza, de túlélték! Csak két olyan testvér volt, aki sérülés nélkül úszta meg a második világháborút.
Időközben 7 hosszú év telt el azóta, hogy az édesanyjuk a frontra küldte a fiúkat, és amikor visszatértek, nem mindenkit ismert fel közülük azonnal. Maguk a testvérek sem ismerték fel egymást azonnal, főleg azért, mert sokan rokkantan tértek haza a háborúból. A legutoljára hazatért fiú, Pavel így emlékezett vissza a történtekre:
„Katonai felszerelésben tértem haza, és az ablakon kopogtam be édesanyámhoz. Rám nézett, majd közölte, hogy nála nincsenek katonák menjek tovább, majd intett a kezével. Aztán jobban megnézett és sírva fakadt.”
A 10 fivér tehát csodával határos módon élte túl az emberiség történetének legsúlyosabb háborúját, majd nem sokkal később megkezdődtek az esküvők a család pedig gyarapodni kezdett. A 10 Lysenko fiú 36 gyermeknek adott életet, akiknek összesen 70 unokájuk született. Édesanyjuk, Evdokia később megkapta a Hős Anya érdemérmet Kijevben. Az asszony 22 évvel a háború után, 73 éves korában hunyt el.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK