20 ember, akik olyan kínos helyzetbe kerültek, hogy azóta is ég miatta a fejük

Azt hittem, hogy a saját képem alatti hozzászólásokat olvasom az Instán, de valahogy egy teljesen idegen ember képe alatt voltam, és válaszolgattam az alá érkező dicsérő kommentekre, hogy: „köszönöm szépen!”.

Soha nem éreztem még magam ennyire kínosan.

Amikor 11. osztályos voltam, a szünetben hevesen vitatkoztunk arról, hogy ha csak egy csótány és egy légy maradna a Földön, akkor melyikük maradna életben. Nemsokkal később feljött egy osztálytárs, és gőgösen megjegyezte, hogy ha nem lennének emberek, akkor oxigén sem lenne, szóval teljesen értelmetlen dologról vitatkozunk.

Veletek is előfordult már, hogy a szüleitekkel ültetek, filmet néztetek, és a szereplő hirtelen állást kezdett keresni a filmben? Te meg csak kínosan feszengtél, néztél ide-oda a szobában, miközben mindenki szemrehányóan téged nézett?

Egyszer nagyon sírtam a metrón, majd odajött hozzám egy nő, és megkért, hogy adjam át neki a helyem.

Tegnap az egyik diákom lerajzolt engem. Mondanom sem kell, hogy holnapra már be is jelentkeztem a fodrászhoz…😂😂🙌🏻

Hétfő reggel álmosan mentem be egy berlini írószer boltba, hogy számológépet vegyek a fiamnak. 100 eurót nyújtottam a pénztárosnak, aki felém fordult, és megkérdezte: van 18?

Olyan zavarban voltam, hogy azonnal elővettem a személyigazolványomat.

A pénztáros nevetett, majd közölte – 18 euró.

Ha kínosan érzed magad, amiért 4 napig otthon ülsz és semmit sem csinálsz, akkor jussak eszedbe én, aki egyszer 6 hétig egyáltalán nem hagytam el a lakást, a szomszédok pedig rám hívták a rendőrséget, mert azt hitték, hogy meghaltam.

Kemény napom volt. Épp jöttem fel a metróból, amikor megláttam egy hajléktalan lányt, kezében papírpohárral, amint a hidegtől remegve, szánalommal telve figyeli a mellette elhaladó járókelőket, akik nem dobnak pénzt a poharába. Megsajnáltam.

Odamentem hozzá, és beledobtam néhány aprót, amit a zsebemben találtam, mire a lány: ,,B*zdmeg, a kávém!”

Először mentem előadásra az egyetemen, nagyon fáradt voltam, mert épp éjszakai műszakom volt előtte. Elaludtam. A professzor odajött hozzám, az asztalra hajtott fejemre tette a kezét, majd megkérdezte: alszol?

Mire én kínos zavaromban: „nem, imádkozom”.

Majd mentegetőzni kezdett és bocsánatot kért.

Zokogva ültem be egy taxiba, amit egy körülbelül 25 éves indiai srác vezetett. Látta, hogy teljesen kivagyok, ezért megengedte, hogy rágyújtsak egy cigire a kocsiban, majd tört angolul így szólt: „nincs szerelem probléma nélkül”.

Még mindig azt hiszem, hogy Pál apostol vitt akkor engem a taxijával.