- Az olasz iskolákban csak heti egy testnevelés óra a kötelező. Ilyenkor pedig nem ritka, hogy a gyerekek ugyanabban a ruhában tesiznek, mint amiben aznap iskolába jöttek.
- Emlékszel azokra könyvekre és füzetekre, amikből a betűvezetést tanultuk, hogy minél szebben írjunk? Az olasz iskolákban a kézírás pontosságára egyáltalán nem fektetnek hangsúlyt.
- Az olasz iskolákban a zeneoktatás nem kap kellő figyelmet. A gyerekek ritkán énekelnek az énekórákon, inkább az elméletet oktatják.
- Az olasz gyerekek leves helyett pizzát kapnak, vagy tésztát, esetleg rizst paradicsomszósszal és zöldséges körettel. Főfogásként a diákok hús és halfélét, esetleg sajtot (például mozzarellát) esznek, szintén zöldségekkel. Ez lehet bab, spenót, burgonyapüré vagy sültkrumpli.
- A gyerekek gyümölcsöt és szénsavas ásványvizet kapnak az ételek mellé, és mivel az üveg poharak nem túl népszerűek, ezért eldobható poharakat vagy újrahasznosíthatókat használnak. Az iskolai étkezésért külön pénzt kell fizetniük az olasz családoknak, de a szegényebb családok mentesülhetnek ez alól.
- Egyes iskolákban, különösen a Calabriai régióban a szülők dönthetik el, hogy a gyermekük mennyi időt töltsön egy nap az iskolában.
- Japánban nagyon szigorúan figyelik az iskolából elkéső diákokat. Már néhány perc késést is feljegyeznek, sőt, össze is adják ezeket, így könnyen egy vagy több óra igazolatlan is összegyűlhet belőlük.
- Ugyanilyen fontos a jegyzetelés is, sok esetben ugyanis ez határozza meg a diák végső osztályzatát. A tanárok elvárják, hogy a diákok ne csak a tanárok által lediktált anyagot jegyzeteljék, hanem a saját gondolataikat is papírra vessék. A nap végén a tanárok ellenőrzik a jegyzeteket és azok minőségének megfelelő osztályzatot adnak rá.
- A japán iskolai ételeket az egyik legegészségesebbnek tartják. Az iskolai menüket külön táplálkozási szakemberek állítják össze, így a gyerekek mindig megfelelő mennyiségű fehérjét, zsírt és szénhidrátot fogyasztanak. Az ételeket egyébként nem az ebédlőben, hanem általában az osztályban szolgálják fel.
- Egyes iskolában a felnőttek is ugyanazt az ételt eszik, mint a gyerekek. A diákok egyébként nem választhatnak különleges ételt ebédre, nincs vegetáriánus vagy egyéb különleges menü a felkelő nap országában.
- Az iskolai egyenruhák nemcsak a nadrágot és a felső részt szabályozzák, de egyes iskolákban még az is meg van határozva, hogy a diákok milyen zoknit és alsóneműt hordhatnak.
- A koreai iskolákban nagyon sok időt szánnak a házifeladatokra, ezért a diákoknak otthon nincs is szükségük külön tanulásra, mindent az iskola falai között sajátítanak el.
- Egy évben összesen 15 betegséghez nem kapcsolódó hiányzás megengedett, ha egy tanuló ennél többet hiányzik, akkor újra kell kezdenie az adott osztályt.
- Egy speciális számítógépes program határozza meg, hogy melyik gyereknek kell a táblához mennie, ezzel kiküszöbölve azt a kellemetlenséget, hogy esetleg azért hívja ki a tanár a diákot, mert pikkel rá. Ha egy tanuló nem tudja a választ, a program nagy valószínűséggel legközelebb is őt választja majd.
- Koreában a diákok kötelesek mindent megenni reggelire. Az egyik volt diák így nyilatkozott az iskolai étkezésről: ,,Dél-Koreából származom. Az általános iskolában mindent meg kellett enni reggelire. Még akkor is, ha olyan volt az étel, amit nem szerettél, például tengergyümölcse vagy tojás. A tanár ellenőrizte, hogy biztosan nem maradt-e semmi a tányéron. Én általában odaadtam az osztálytársaimnak azt, amit én nem bírtam megenni. Ha a tanár észrevette ezt, akkor büntetésből nem mehettem ki az osztályból a nagy szünetben.”
- Franciaországban az általános iskolásoknak a szerda rövidebb, mint a többi. Ezzel azt akarják elérni, hogy a gyerek pihenjen egy kicsit a hét közepén. A szerdát ettől függetlenül nem lehet hétvégének nevezni, a gyerekek ilyenkor általában edzésre vagy iskolai táborba mennek a barátaikkal.
- Míg nálunk általában megijedünk annak a gondolatától, hogy esetleg újra kell járni egy osztályt, addig Franciaországban ez teljesen bevett szokás, és senki nem cikizi vagy érzi kellemetlennek, ha gyenge tanulmányi eredményei miatt újra kell járnia egy osztályt.
- A francia iskolákban nincs egyenruha, azonban vannak olyan magániskolák, ahol ez kötelező.
- A francia iskolák tervezésekor nagyon ügyelnek rá, hogy a gyerekek ne csak fedett osztálytermekben, hanem jó idő esetén a szabadban is tudjanak tanulni.
- A francia iskolákban az osztályok sorszáma fordított sorrendben van: a legfiatalabbak a 12-ikesek, a legidősebbek pedig az elsősök.
- Sok finn iskolában üvegajtókat használnak az osztálytermeknél, hogy a pedagógusok és igazgatók a folyosóról is lássák, mi történik egy-egy teremben.
- Az iskolákban számos idegen nyelvet tanítanak. Az első két idegennyelvet a svédek már elsős korukban elkezdik tanulni. Az első értelemszerűen az angol, a második pedig egy, a diákok szülei által választott nyelv.
- Finnországban nem könnyű tanárnak lenni. Mesterképzés szükséges hozzá és a nagyon komoly követelmények miatt csak a jelentkezők alig 10%-a képes letenni az ehhez szükséges vizsgát évről-évre.
- A finn iskolákban svédasztalos rendszerrel történik az iskolai étkezés, itt a gyermekek különféle ételek közül választhatnak, külön figyelve arra, hogy legyenek vegetáriánus, laktózmentes és gluténmentes fogások.
- A szülők nem szoktak pénzt gyűjteni az osztálykirándulásokra, mivel a diákok maguk keresik meg az utazásukhoz szükséges zsebpénzt. Ilyenkor általában süteményeket árulnak vagy újságot hordanak.
- Svédországban az iskolázáshoz szükséges összes kellék – toll, ceruza, tankönyv, stb. – ingyeneseb biztosított a diákok számára. Szintén az állam fizeti a gyermekek iskolába szállítását (ahol nincs busz, ott a taxit!) és az étkeztetésüket.
- Míg nálunk megszokott, hogy szigorúan szeptember 1-jén kezdődik az iskola, és június közepén ér véget, a svédeknél ez iskolafüggő. Általában július elejétől augusztus végéig tart náluk a nyáriszünet.
- Sok iskolákban a diákok nem használnak füzetet, mivel a tankönyveket úgy alakítják ki, hogy a diákok jegyzetelni tudjanak bennük. Fontos szabály továbbá, hogy a diákok nem tollal, hanem kizárólag ceruzával írnak.
- Az iskolai órák eltérő időtartamúak, általában 30-70 percesek, attól függően, hogy nehéz, például matekóráról, vagy könnyebb, például rajzóráról van szó. Ezeket a diákok és a szüleik mindig a tanárokkal közösen egyeztetik.
- A török iskolákban a diákok szigorúan szelektív módon gyűjtik a szemetet, ezzel a gyerekek már fiatalkorban megtanulják különválogatni egymástól a hulladékokat.
- Nincsenek klasszikus értelemben vett étkezdék, a diákok egyfajta bódéból tudják elvenni az adott napi gyümölcslevet, kekszet, csokit és egyéb harapnivalókat. Vannak meleg ételek is, ezeket külön menüben lehet kérni.
- A svédekhez hasonlóan a török iskolákban sem szeptember 1-jén kezdődik az iskola. A diákok szeptember közepén térnek vissza az iskolapadba és csak június elejéig tanulnak, vagyis jóval hosszabb náluk a nyáriszünet.
- A török iskolákban nagy figyelmet fordítanak a gyermekek viselkedésére. Egy török diák szerint már három figyelmeztetés is elég ahhoz, hogy kicsapjanak valakit az adott iskolából.
Amikor elkap minket az iskolai évek iránti nosztalgia, akkor gyakran felidézzük a szeptember elsejéket, az unalmas tanévnyitó ünnepségeket az ebédre evett finom húsleveseket, és meg sem fordul a fejünkben, hogy világ többi részén talán teljesen másképp zajlik az iskola. Pedig igen. Olaszországban például a gyerekek pizzát esznek leves helyett, a svéd diákok pedig kizárólag ceruzával írnak.
Nyakunkon a tanévkezdés, ezért a Liked.hu-nál átolvastunk néhány népszerű blogot, hogy megtudjuk, mennyire másképp zajlik az iskolakezdés a világ különböző országaiban.
Olaszország
Japán
Dél-Korea
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
Franciaország
Finnország
Svédország
Törökország
Neked melyik ország oktatási hozzáállása tetszik leginkább?
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK