- Mindenki más módon indítja a karrierjét. Egyesek saját költségükön végzik el a légiutaskísérővé váláshoz szükséges kurzusokat, mások először légitársaságot keresnek, majd annak költségeire végzik el a szükséges tanulmányokat. Ilyen esetekben a stewardess vállalja, hogy meghatározott ideig mindenképpen a tanulmányait fizető légitársaságnak fog dolgozni, máskülönben vissza kell fizetni az egyébként rendkívül borsos költségeket.
- Amikor a stewardessek dolgozni kezdenek, egy szerződést íratnak velük alá, melyben vállalják, hogy a következő 3 évben nem mennek szülési szabadságra.
- Órabérben kapják a fizetésüket, ami járatonként eltérő. Egy országon belüli (pl. Hamburg-München) járaton például jelentősen kevesebb pénzt kapnak, mint például egy nemzetközi (Budapest-Mallorca) esetén. Nem lehet csak magas fizetésű járatokon dolgozni, mivel a légitársaságok speciális beosztást készítenek, hogy mindenki egyenlő arányban dolgozzon a magasabb és alacsonyabb órabért kínáló járatokon egyaránt.
- Egy légiutas-kísérő személyzet átlagosan havi 90 órát tölt a levegőben. A repülési órák számának kiszámítása azonban a különböző légitársaságoknál eltérő: egyeseknél már a fedélzetre lépés pillanata is repülésnek számít, másoknál csak onnan indul az időmérés, mikor a gép ténylegesen elhagyta a kifutót.
- A legtöbb légitársaságnál a stewardessek magassarkú cipőben fogadják és igazítják el az utasokat, majd az indulás előtt közvetlenül lapos talpú cipőre cserélik, hogy ne sértsék meg vele a biztonsági előírásokat.
- A légiutaskísérők gyakran visznek magukkal ételt a fedélzetre, kivéve, ha repülés után már nem mennek tovább, hanem megszállnak az adott városban. Ilyenkor a légitársaságok fizetik a szállodai szállásukat, ételüket és egyéb szállással kapcsolatos költségeiket. Van, aki ilyenkor az idegen városban vett pl. ajándéktárgyakat is a cég számlájára intézi – ez ha okosan csinálják, jó kis fizetéskiegészítésként szolgál.
- A stewardesseknek hathavonta kell részt venniük orvosi vizsgálatokon ahhoz, hogy minden szükséges engedélyt megkapjanak a munkájukhoz az repülési szakértői bizottságtól. Ez olyan, mint egy szokásos orvosi vizsgálat: magába foglalja a szemvizsgálatot, fogorvosi vizsgálatot, bőrgyógyász vizsgálatot, mellkasi és hasi röntgent, vérvizsgálatot, valamint a HIV, tífusz, szifilisz, hepatitis B és C vizsgálatot is. Azok az emberek, akiknek a közelmúltban műtétük volt vagy krónikus betegségben szenvednek, nem lehetnek légiutaskísérők.
- A stewardesseknek minden oltást időben meg kell kapniuk, máskülönben felfüggesztik őket.
- A légiutaskísérők magasságára és testsúlyára szigorú szabályok vannak – biztonsági okokból. Például a magasságuk azért fontos, mivel máskülönben nem érnék el a gépek tetején kialakított poggyásztartót. A testsúlynál hasonló a helyzet, egy stewardess nem lehet se túl vékony, se túl kövér.
- Ha a légiutaskísérők szédülnek repülés közben, akkor speciális készülékkel végzett kezeléseken kell részt venniük, ám hasonló eredmény érhető el egy szokásos irodai székkel is: 1 percet kell forogni az egyik irányba, majd 1 percet a másikba és egy hónapon keresztül minden nap ismételni, vagy addig, amíg a szédülés elmúlik.
Nem árt, ha tudod, hogy a világ legjobb légitársaságaihoz nehezebb bekerülni légiutaskísérőként, mint bejutni a világ leghíresebb elit egyetemeire. Nagyjából 200 jelentkező jut minden betöltendő állásra, és a munkára jelentkezett embereknek is csak kevesebb mint 1%-át hívják be személyes állásinterjúra. Összehasonlításképp: ennél még a Harvardra is sokkal nagyobb eséllyel juthat be az ember.
De mit ad az embereknek ez a munka a valóságban? Milyen kompromisszumokat kell kötniük és milyen is az élet, ha a szó szoros értelmében a felhők felett éljük azt? Cikkünkben most jelenlegi és egykori légiutaskísérők beszélnek a beszélnek a munkájuk előnyeiről, hátrányairól és annak titkairól.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK