6 egyszerűnek tűnő kérdés, ami a mai napig összezavarja a tudósokat

A placebo jelenség valószínűleg mindenki számára ismerős, elsősorban a sportolók körében nagy múltra visszatekintő ,,eljárás”, melynek keretén belül az alany valami olyan speciális teljesítménynövelő gyógyszernek titulált ,,valamit” (bármit) kap, ami valójában nem tartalmaz semmi olyan hatóanyagot, ami elősegítené számára a megnövelt teljesítőképességet. Ám mivel az alany elhiszi, hogy a szer hatni fog, ez végső soron a teljesítményén is kimutatható lesz majd.

Ez azonban csak egy terület a sok közül, hiszen például a hagyományos értelemben vett gyógyításban is szokták alkalmazni, ugyancsak hasonló sikerekkel. Azt azonban egy tudós sem képes tudományos tényekre alapozottan megválaszolni, hogy pontosan miért is képes a szervezetünk az ,,öngyógyítás” és ,,teljesítménynövelés” jelenségére, miközben valójában semmi ezt elősegítő gyógyszert vagy készítményt sem kap, hanem pusztán csak bemeséljük magunknak annak hatását.

Mindenki, még a gyerekek is tudják, hogy a hang terjedéséhez levegőre van szükség. Éppen ebből kifolyólag pedig a hanghullámok nem terjednek az űr vákuumában, legalábbis elviekben. 2009-ben ugyanis a NASA tudósai ennek ellenére kozmikus zajra bukkantak, mely a tejúton túlról érkezett, és a forrása a mai napig ismeretlen.

Persze az egyszerű hanghullámokkal ellentétben a rádióhullámok igenis jól terjednek az űrben, ráadásul a világegyetemben számtalan objektum, köztük csillagok és kvazárok bocsátanak ki rádióhullámokat, még galaxisunknak is van hangja, egy statikus sistergés, amit 1931-ben fedezett fel Karl Jansky fizikus. A kozmikus zaj későbbi részletes elemzése mégis kizárta ősi csillagokat, illetve az összes ismert rádióforrást, beleértve saját galaxisunk legkülső fényudvarának gázait is. Más rádió-galaxisok sem indokolják a zajt, legalábbis ilyen mértékben nem. A jel hatszor erősebb, mint az univerzum összes ismert rádióforrásáé összesen, tehát az eredete pillanatnyilag rejtély.

A Mpemba-paradoxon a víznek azt a különleges tulajdonságát állapítja meg, hogy azonos körülmények között a fagyni kitett meleg víz hamarabb fagy meg, mint a hideg víz. Ez szembemegy mindennel, amit eddig a vízről és a hőmérsékletről tudtunk, pontos okát pedig senki sem tudja megállapítani. A jelenséget egyébként újrafelfedezőjéről, Erasto B. Mpemba tanzániai diákról nevezték el. Több elmélet is próbálja magyarázni, de a teljes megértése egyelőre még várat magára.

Az Mpemba-paradoxon lényege:
Ha ugyanannyi hideg és meleg vizet ugyanolyan edényekben és ugyanazokkal a kezdeti feltételekkel hűtenek a víz fagypontja alá, akkor az eredetileg melegebb víz előbb fagy meg, kristályosodik, mint az eredetileg hidegebb.