16 Tweet olyan tapasztalt édesanyáktól, akik tudják, hogy humor nélkül nem lehet gyereket nevelni

A 3 éves fiam nem veszi észre, ha kifordítva veszi fel az alsógatyáját, és nem tudja megkülönböztetni, hogy melyik cipő melyik lábra kell, de az apróra vágott hagymát 3 méter távolságból is kiszúrja az ételében.

Ma a fiatalabb gyermekem bejött hozzám és nekem adta az utolsó falatot a kedvenc tortájából. Boldog voltam. Örültem, hogy végre megtanult osztozkodni. Néhány perc múlva azonban a másik fiam jött be a szobába, feltéve a nagy kérdést: „Ki ette meg az utolsó szelet tortámat?!”. Erre a kisebbik azonnal rávágta: „Anya volt!”.

Ma hallottam, ahogy két szülő beszélgetett a kórházban az újszülöttjükkel a karukban: „Nem baj, hogy sír, majd kitaláljuk és megértjük, hogy mi-mit jelent…még csak a 8. napon vagyunk”. Ez aranyos, mivel én a 3654. napon vagyok, és még mindig nem tudom, hogy mikor-mi baja a gyerekemnek.

Én: Héj, srácok! Mit szeretnétek vacsorára?
8: Van itthon sajt?
Én: Igen!
8: Van itthon sonka?
Én: Igen!
8: Kenyér és majonéz?
Én: Az is!
8: Akkor spagettit.

A kínos pillanat, amikor a gyermeked néz rád, hogy valami új és bölcs dolgot tanuljon, te meg: „Édesem, azt sem tudom, hogy a hét melyik napja van”.

„Fogok még valaha újra tiszta házban élni?”
*magic 8 bűvös golyó megrázása*
*a magic 8 bűvös golyó felrobban és mocskot csinál*

Őszintén szólva a csecsemők olyan lusták, hogy nincs is más dolguk, csak a saját fejüket kell egyensúlyban tartani a testükön.

Az egyik anya azt mondta a parkban a gyerekeinek, hogy a park mindjárt zár, ezért menniük kell.

A másik anya erre: „ajjajj! a park mindjárt zár! siessünk!”Erre én:

„Mindenki elindult haza! Gyorsan, kövessük őket!”

Az anyukákkal egymásra kacsintottunk, majd beültünk a kocsinkba a gyerekekkel.

Csapatmunka