15+ ember, akik megtanulták, hogy az emberi kapzsiság határtalan

A takarékosság és a spórolás mindig is elengedhetetlen volt ahhoz, hogy valaki megfelelő anyagi környezetet biztosítson magának és családjának. Sajnos azonban mint minden téren, az emberek ebben is szeretnek átesni a túloldalára, melynek következtében az egyébként természetes spórolás olyan fukarkodássá és kapzsisággá alakul át, amit már mások sem néznek jó szemmel.

A Liked.hu-nál meglepve olvastuk a most következő emberek történeteit, akik az interneten keresztül osztották meg, hogy milyen szokatlan formában szembesültek az emberi kapzsiság határtalanságával.

• Étteremben ültünk, és épp kifizettük a számlát. Mindenki a saját részét fizette, én azonban borravalót is hagytam. Az egyik kollégám felvette a pénzt, hogy megszámolja, majd zsebre tette a borravalót. Amikor megkérdeztem, hogy mi volt ez, azt válaszolta: „Te már úgyis lemondták erről, az meg mindegy, hogy ki kapja meg. Nekem nagyobb szükségem van rá, mint a pincérnek.” © Grozomai / Pikabu
• Kisgyerekként imádtam a rokonokhoz járni falura. Természet, játék a szabadban, foci, imádtam. Mindig, amikor lementem hozzájuk, anyám mindig egy nagy zsák ételt küldött velem, húst, konzerveket, gyümölcsöket, stb. – hogy legyen mit ennem. Ennek ellenére, amikor a rokonoknál voltam, én mindig csak zabkását ettem, mindenféle hús nélkül. Soha nem is láttam azokat a dolgokat, amiket anyám leküldött velem. Amikor ezt elmondtam anyámnak, többé nem mentem hozzájuk. © Notwascott / VK
• Egy barátom és a felesége válnak. Kiderült, hogy az apósa és az anyósa 2 éve írja a számlát vezet a srácról, mióta a lányukkal él. Ez magába foglal minden költséget, amit a barátomra költöttek. Például egyszer grilleztek, azért 2 ezret kell fizetnie. A régi vízforralójukat nekik adták, azt is elszámolták. A barátom természetesen megdöbbent, amikor ezzel szembesítették, mivel eddig soha nem volt arról szó, hogy ezek pénzbe kerülnek. Ekkor az apósa elmondta neki, hogy persze, mert egy rokon számára ezek ingyenesek, idegeneknek viszont nem. Eleinte a barátom szomorú volt a válás miatt, de amikor ez az egész kiderült, örült, hogy viszonylag ilyen hamar elszakadhatott ettől a családtól. © HopeOpe / Pikabu

• Egy nyári napon, amikor körülbelül 13 éves voltam, apám nagy nehezen beleegyezett abba, hogy elvigyen látásvizsgálatra. Kiderült, hogy nagyon nagy szükségem lenne egy szemüvegre, bár apám szerint a szakember hülyeségeket beszélt. Apám kijelentette, hogy ő csak a vizsgálatra hozott el, a szemüveget nem fogja megcsináltatni. Ultimátumot adott: vagy születésnapi ajándék vagy szemüveg. Én a szemüveget választottam, mert nagyon szerettem volna látni, hogy mit ír a tanár a táblára. Egyébként a születésnapom karácsonyra esik, és alapból mindig egy ajándékot kaptam a két ünnepre. Az egész szemüveg történet vége az volt, hogy a következő ajándékomat csak 1,5 év múlva kaptam meg. Mivel addig nem kaptam szinte semmit, egész idő alatt magamat hibáztattam, hogy a szemüveget választottam. Megértem, hogy a szüleimnek nem volt mindig pénzük, hogy mindent megvegyenek nekem, amit szeretnék, de ebben a történetben különös kapzsiságot éreztem apám részéről. © neurvon / Reddit
• A szüleim 25 éven át elhalmoztak engem minden földi jóval – még egy 3 szobás lakást is vettek nekem. Volt egy barátom, akivel egy évig jártunk akkoriban. Neki is volt egy 3 szobás lakása, de jelzáloggal. Így felajánlott egy „remek ötletet” (természetesen csak szerinte volt az): adjuk el az én lakásomat, fizessük ki a jelzálogját, és költözzek hozzá, éljünk együtt. Persze házasságról vagy bármilyen hivatalos papírról, ami ezt alátámasztaná szó se lehetett. © Notwascott / VK
• Egyszer apám régi osztálytársa a városba érkezett üzleti útra. Megkereste apámat a lakcímén. Egy bőrönddel érkezett, néhány almával és egy kenyérrel. Leültek beszélgetni, majd mivel már esteledett, felkínálták neki, hogy aludjon nálunk az éjszaka. Nos, ez az üzleti út végül egy hónapig tarott, és a férfi az egyértelmű célzások ellenére sem volt hajlandó kiköltözni. Persze fizetni semmit sem fizetett az elfogyasztott ételekért vagy a rezsiért. Mai napig kísért, hogy milyen borzalmas élmény volt találkozni egy ilyen emberrel. © Magnapota / Facebook

• Egyszer anyámmal moziba mentünk az új barátjával. Amikor leültünk, véletlenül talált 5 dollárt az egyik szék alatt, ezért a film után arra kényszerített minket, hogy várjuk meg, amíg mindenki kimegy a teremből, és nézzük át az összes ülést, hátha valaki más is hagyott el pénzt a moziban. © officialhunt / Reddit
• Volt egy női munkatársam. Idős volt, jó fizetéssel, de kapzsi. Sosem adott pénzt az alkalmazottak születésnapi ajándékába, vagy az egyéb rendezvényekre és ünnepségekre. Egyszer pénzt gyűjtöttünk az egyik kollégánk búcsúbulijára. Nagyon szerettük őt, ezért nagy bulit akartunk csapni. Össze is gyűjtöttünk egy szép kis összeget, ám a kolléga végül nem ment el, mégis a cégnél maradt. Ekkor persze összegyűltünk, hogy mindenkinek visszaadjuk a pénzt, aki beleadott a búcsúbuliba. Nagy meglepetésre az idős nő is nyújtotta a markát, mintha egy centet is adott volna bele. Mindenki hatalmasat röhögött, majd a nő szemrehányóan elsétált, mintha bármi joga lenne megsértődni, amiért nem osztjuk vissza neki is a saját pénzünket. © Amantel / Pikabu
• A volt barátom (nem éltünk együtt, csak találkozgattunk) szakításkor arra kért, hogy fizessem ki a részem, amit a gázszámlára költött, mert néha együtt vacsoráztam vele. Ja, és fizessem ki a villanyszámla egy részét is, amiért néha együtt filmeztünk. © Notwascott / VK
• A nagymamám második férje, amikor elváltak, magával vitt egy tésztával teli serpenyőt, mert ő maga vette a serpenyőt! A nagymama soha nem bánta meg ezt a drámai válást. © Magnapota / Facebook

• Láttam, ahogy egy srác kivett némi pénzt a borravalós üvegből, majd azzal fizetett a süteményért. Szegény pénztáros annyira megdöbbent, hogy egy szót sem mert szólni. És ami a legfontosabb: ez az irodaházunk ebédlőjében történt, és a srác, aki ezt csinálta több százezer forintos öltönyben volt. © MistahZig / Reddit
• A férjem egy iPhone 11-est adott nekem születésnapomra. Az örömöm határtalan volt, mivel iPhone készüléket eddig csak képeken láttam. Az öröm azonban hamar elmúlt, amikor a számítógépünk böngészőjében megtaláltam a „tökéletes iPhone másolat telefon” lapfület. Mint kiderült, 100 dollárért vette a telefont, pedig a férjem havonta majdnem 3000 ezer dollárt keres. © Gristapo / VK
• Az egyik kollégám elvált a férjétől. Kiköltözés előtt gondosan szétválogatta a holmikat – ezt te adtad nekem, ezt én adtam neked, stb. De ez még nem minden. A válás után a nő azonnal beült a kocsijába, és az apósához hajtott, aki egy 150 km-re lévő városban lakott. Követelte, hogy fizessen neki 1000 dollárt a válásért – mint erkölcsi kár.
• Édesanyámmal egy kisvárosban élünk, ahol egy nagy gyár van, a lakosság nagy része itt dolgozik, vagy olyan munkát végez, ami ezzel áll kapcsolatban. 2016-ban új tulajdonosa lett a gyárnak – édesanyám is itt dolgozott. Amikor az új tulajok megérkeztek, értekezletet hívtak össze, amin anyám is részt vett. Természetesen szóba került a fizetés téma, a dolgozók megkérdezték, hogy mivel nagyon keveset keresnek, lesz-e fizetésemelés. Az új tulajdonosok erre azt válaszolták, hogy tudják, hogy keveset keresnek, de úgysem tudnak máshová menni dolgozni a városban. Ebből később mondás lett a gyárban, amikor valaki megkérdezte, hogy mennyit keresel, az emberek csak azt válaszolták: „nem sokat, de úgysincs hova mennem!” © Kristiol / Pikabu