12 furcsa szokás az emberiség múltjából, ami ma már teljesen elképzelhetetlen

Európában a középkorban teljesen másként aludtak az emberek. Ezt kétlépcsős alvásnak hívták, mivel – mint azt a neve is sugallja – két szakaszból állt. Az alvás első szakasza naplementétől éjfélig történt, majd 2-3 órára felkeltek imádkozni, olvasni, vagy a családdal és szomszédokkal szórakozni az emberek. Ezután jött az alvás második szakasza, mely egészen napkeltéig tartott.

“Knocker-up”, így hívták azokat az embereket, akik az ébresztőórák szerepét látták el az ébresztőórák előtti időben. Ez egy létező szakma volt egészen az 1950-es évekig, az ebben dolgozó embereknek pedig az volt a dolguk, hogy az ügyfeleik által megadott időpontban a házukhoz menjenek, és botok, köpőcső, vagy kövek segítségével addig zajongjanak a ház előtt, míg az ügyfél fel nem ébred.

A 16. és 19. század között teljesen normális volt szoknyába öltöztetni a fiú gyermekeket. Senki sem tudja, hogy pontosan miért, csak feltevések léteznek, hogy valószínűleg a ruhák magas előállítási költségei miatt, mivel egy szoknyát sokkal egyszerűbb és olcsóbb volt megtervezni, mint egy nadrágot. Senki sem menekült ez elől: a leggazdagabb családoktól egészen a legszegényebbekig népszerű volt szoknyát adni a fiú gyermekekre, a képen például II. Miklós orosz cár fiát, Alekszejt láthatjuk, aki ugyanolyan szoknyát visel, mint a nővérei.

Első ránézésre inkább valami kínzóeszköznek látszik ez a chopin nevű cipő, de valójában divatos lábbeli volt a középkorban. Az ilyen cipők talpa akár az 50 centimétert is elérhette, és a nők azért hordtak ilyet, hogy a szoknyáikat ne a koszos földön húzzák séta közben.

Egészen a 2000-es évekig népszerű volt ez a gyógymód, melynek lényege nagyjából annyi volt, hogy az emberek megvágták magukat, és hagyták, hogy csurogjon a vérük, mivel úgy tartották, hogy ez segíti a különféle betegségek esetén történő gyógyulást. Természetesen ez nem így volt: a betegek sokkal gyengébbek lettek tőle.

A legtöbb középkori európai országban az emberek nagyon féltek a betegségektől, amiket a vízből lehetett elkapni. A helyzet még rosszabb is volt: a tetveket Isten gyöngyszemeinek hívták és áldásként tekintettek rájuk. Nem, nem csak a szegény emberek csinálták ezt, a legnagyobb uralkodók is: I. Izabella kasztíliai királynő például büszkén mesélte, hogy életében csak kétszer fürdött: egyszer a születésekor, és egyszer az esküvője előtt. Létezik egy legenda, miszerint egyszer egy lovas megjegyzést tett a királynő piszkos körmeire, mire a nő így válaszolt: “Látnád csak a lábkörmeimet!”.