10 őrült szokás a múltból, ami szerencsére teljesen feledésbe merült napjainkra

Az egyiptomiaktól kezdve a rómaiakon át egészen a görög nőkig mindenki szerette volna megváltoztatni az eredeti hajszínét. Először növényekkel kísérleteztek, de rövid hatásuk miatt később inkább olyan káros anyagokhoz fordultak, mint a fém szulfidok és az ólom. Ma már elképzelhetetlen lenne az ilyen, köszönhetően annak, hogy sokkal fejlettebbek a kémiai ismereteink és az orvostudomány.

A 18. századi olasz nők sem tudták elengedni a hajfestést, ők azonban ehhez a ruhák mosásához használt, maró hatású anyagokat használták. Gondolhatod, hány nő lett végül teljesen kopasz ezeknek az őrült hajfestési technikáknak köszönhetően.

A 19. századig azok a nők, akik növelni szerették volna a mellméretüket, általában hatástalan módszerekhez, például mellmasszázshoz vagy gyógyfürdőhöz fordultak. 1895-ben azonban miután egy amerikai orvos eltávolította a daganatot egy nő melléből, megpróbálta rekonstruálni a nő emlőjét. Ekkoriban még nem voltak szilikon implantátumok, szóval végső soron azzal töltötte fel a nő mellét, amit talált: elefántcsonttal, üveggolyókkal, és zúzott gumival. Nem bánjuk, hogy ma már nincs ilyen.

Még ma is használjuk bizonyos állatok mérgét a gyógyászatban, de az ókorban az ürüléküket is előszeretettel használták az emberek. A krokodil ürüléknek például fogamzásgátló hatást tulajdonítottak, az egyiptomi katonák pedig állati ürülékkel kenegették a sebeiket. A skótok a himlőt birka ürülékkel, az orrvérzést pedig sertés ürülékkel kezelték.

A sötét középkort a tudatlanság korának is nevezik. Nem véletlenül: ebben az időszakban jelent meg például a trepanáció, vagy más néven koponyaékelés. Minden olyan betegséget, aminek nem tudták megállapítani az eredetét, az emberek fejében lakó rossz szellemeknek tulajdonították.

A görcsöket, migrént és a fertőzéseket ezért úgy kezelték, hogy lyukakat fúrtak a páciens koponyájába, ezzel kiszabadítva a benne lakó gonoszt. Meglepő, de voltak emberek, akik túlélték ezt a barbár módszert.

Az ókori Róma idején a nők fontos szerepet játszottak a temetkezésben. Sokszor külön nőket alkalmaztak arra, hogy hangosan sírjanak, miközben az elhunytat az utolsó útjára kísérték a családtagjaik. Ezt azonban egy idő után túl szélsőségesnek tartották, ezért nemcsak eltörölték, de egyenesen meg is tiltották, hogy a nők sírjanak a temetések közben.