A gyermekek 14 kérdése, ami komolyan összezavarta a gondoskodó szülőket

A gyerekeim ma megkérdezték, hogy mivel játszottam az iPadomon, amikor gyerek voltam. Elmeséltem nekik, hogy én akkoriban azzal szórakoztam, hogy összeragasztottam az ujjamat a papírragasztóval, majd szétfeszítettem.

A lányom megkérdezte, hogy milyen a házasság, én pedig bólintottam, majd azt feleltem, hogy igen, ez nagyon jól hangzik. Aztán megkérdezte, hogy figyelek-e rá egyáltalán.

A 4 éves lányom ma megkérdezte tőlem, hogy „Mi értelme a fiúknak? Mindig csak játszanak”, és még mindig dolgozom a válaszomon.

A 6 éves lányom ma megkérdezte, hogyan születnek a kisbabák.

Elmondtam neki az igazat.

Amíg ültem és sütkéreztem a büszkeségemben, hogy milyen őszinte anya vagyok, ő csak bámult, mintha azt mondta volna a szemével, hogy „Hmm. Erre nem számítottam. Ez nagyon furcsa.” de aztán megszólalt:

„És téged néztek az orvosok, miközben ezt csinálod?”

Hazudnom kellett volna.

A hároméves gyermekem megkérdezte, hogy „a mennybe kerül-e” a nemrég kiesett foga. Ezek azok az értékes pillanatok, amik miatt megéri felnőttnek lenni, mivel emlékeztettem rá, hogy mivel a múlt hónapban megharapott, ezért az ilyen rossz fogak aligha juthatnak fel a mennybe.

A 6 éves fiam ma megkérdezte, hogy emlékszem-e Mezopotámiára, mire én: „Persze, tanultam róla az iskolában.” Csalódott volt, majd azt mondta: „Nem, apa! Úgy értem, hogy emlékszel-e még rá?” – mintha csak éltem volna akkor, mint mondjuk a 90-es években. Mondtam neki, hogy nem, hiszen akkor még nem éltem. Erre forgatni kezdte a szemét, mert azt hitte, viccelek, majd így szólt: „Persze.”

A 3 éves lányom megkérdezte, hogy leborotválhatja-e az ablakot, és beletelt néhány percbe, míg rájöttem, hogy a vízlehúzót akarja rajta használni.