16 dolog, amiről hosszú évek óta hazudnak nekünk a filmkészítők

A Halálos iramban filmekben megszokhattuk, hogy a versenyautókkal sokkal tökéletesebb ugratások vihetőek véghez, mint a hétköznapi autókkal, de ez nem így van. A valóságban a kifinomult alkatrészeiknek köszönhetően épphogy nagyobb eséllyel sérülnek meg, mint például a hétköznapi használatra, kátyús utakra tervezett autók.

Egyébként egyik autó sem alkalmas hatalmas, látványos ugratásokra, a felfüggesztésüket és a gumiabroncsaikat nem úgy tervezték, hogy kibírjanak egy ilyen terhelést – azonnal tönkremennének.

Klasszikus filmes rendőrduma, amikor őrizetbe vesznek valakit, de nem árt ha tudjuk, hogy ilyen maximum az Egyesült Államokban létezik, és ott is egészen eltérő módon: Kaliforniában például 3 hívás is engedélyezett.

Sok filmben láthatjuk, hogy a rossz fiúk által üldözött főhős egy kukába ugorva menekül meg. A puha szemeteszsákokra ugrani valóban kényelmes lehet, az ilyen zsákokban azonban legtöbbször háztartási hulladékok vannak, beleértve az üvegpalackokat és más olyan szilárd tárgyakat, amik komoly sérülést tudnának okozni a főhősnek, amikor gerinccel rájuk ugrik.

A filmekben sokszor látjuk, hogy a főhős egy csapással üti ki az ellenfeleit, akik ettől azonnal kifekszenek és eszméletüket veszik. A valóságban ez eléggé elképzelhetetlen: egy kiképzett személyt nagyon nehéz egy ütéssel kiütni, de valószínűleg még egy átlagos, hétköznapi ember sem dőlne ki ennyitől – több hatalmas erejű, pontos ütésre lenne ehhez szükség.

A filmekben a hátul utazó személyek valamiért mindig középen ülnek. Persze nyilvánvaló, hogy így könnyebben veszi őket a kamera, azonban a valóságban ilyen általában nincs, a hátul utazók legtöbbször a sofőr- vagy az anyósülés mögött ülve utaznak.

A forgatókönyvírók kedvenc trükkje, hogy a főhősök egyszerűen odaszólnak a kollégájuknak, hogy “vedd át a helyem”, majd egyszerűen lelépnek a munkanap közepén. A valóságban ilyen nincs, egy felszolgáló munkáját nem képes elvégezni például egy szakács, ahogy a többi felszolgáló sem, hiszen pont azért van belőlük több, mivel egyszerre csak korlátozott számú asztalt tudnak kiszolgálni.

Sok olyan film van, amiben a főszereplő minden zenei tanulmány nélkül lesz profi zenész, pusztán azért, mert a “vérében” van a zenélés. Ilyen nincs. Bárki, aki járt már zeneiskolába, tudja, hogy nagyon hosszú folyamat és komoly munkát igényel, míg valaki megtanul rendesen játszani egy hangszeren.

Minden űrhajós filmben tisztán látjuk a színészek arcát a szkafander mögött, mintha az meglenne világítva valamivel az űrruhán belül. A valóságban ilyen nem létezne, az űrhajósok arca láthatatlan lenne a sisakjuk üvegén keresztül, mivel nincs, ami megvilágítsa az arcukat.

Közismert klisé, hogy a zsaruk általában fél perc alatt képesek bemérni egy hívást a filmekben. Ez abszurd. A valóságban ez egy nagyon hosszú, és bonyolult folyamat, azért is ritka az, hogy a bűnözőket a telefonhívásaik alapján kapják el, mivel, mire sikerülne bemérni őket, már valószínűleg rég máshol lennének.

Persze, ha szuperhősök vagyunk. Egy hétköznapi ember azonban nem képes egy kézzel felemelni egy másikat a nyakánál fogva, legyen bármennyire is erős az illető. Ha sikerülne is, akkor nagy valószínűséggel kitörne az illető nyaka, mivel az emberei nyakat nem arra tervezték, hogy elbírja az alatta lógó test teljes súlyát.

A nyakunkhoz hasonlóan az ujjainkat sem arra tervezték, hogy képesek legyenek megtartani a teljes testsúlyunkat. Persze rövidebb ideig ez működhet, ám a kezeink nagyon gyorsan elfáradnának, különösen akkor, ha egy kézzel kell kapaszkodnunk, vagy hogyha valaki közben csimpaszkodik rajtunk.

Sok filmben láthatjuk, hogy a szereplők egyszerűen kiöntik a kardot, amik ezután egy kis élezés után már bevetésre is készek. Ez a valóságban persze nem így van. A filmekben először is általában alumíniumot olvasztanak meg, ami nem alkalmas a hosszútávú használatra, de mivel alacsony olvadásponttal bír, és roppant látványosan izzik, ezért kedvelt filmes módszer. Az igazi kardokat ezzel szemben előre megmunkált fémrúdból kell kovácsolni, nem pedig csak úgy formába önteni.

Természetesen ez veszélyes. Elég egy rossz mozdulat, és a fegyver máris elsülhet a legváratlanabb célpontok felé. Még a tapasztalt katonák és rendőrök sem így közlekednek, mivel ez életveszélyes saját magukra és másokra nézve is.

Bárki, aki legalább egyszer nézett már távcsőbe, az tudja, hogy a valóságban nem látni ilyen látómezőt korlátozó keretet a távcsőbe nézés közben.

A fekete nindzsa-szerelés a japán színházakban vált népszerűvé, ahol ezzel tették egyértelművé, hogy most épp egy nindzsa látható a színpadon. A valóságban azonban egy nindzsának nincs szüksége ilyesmire, sőt, általában inkább a hétköznapi ruhadarabokat részesítik előnyben, mivel ez segít nekik beolvadni a tömegben.

Természetesen nem, csak a kamera miatt tűnik úgy. Tom Cruise, James McAvoy és Al Pacino is csipán 170 cm magas, Daniel Radcliffe pedig még ennél is alacsonyabb – csak 165 cm. A hollywoodi rendezők azonban olyan ügyesen bánnak a kamerával és a különböző trükkökkel, hogy még azt sem vesszük észre legtöbbször, hogy Robert Downey Jr. 9 centiméterrel alacsonyabb, mint Chris Evans, és 14 centiméterrel alacsonyabb, mint Chris Hemsworth – a jelenetekben általában egymagasnak tűnnek.