20+ történet az anyósokról, akik minden nap próbára teszik a menyüket

Azt mondják, hogy a szüleinket nem választhatjuk. Ugyanez az állítás igaz a párunk szüleire is családjára is: bármennyire is kényelmes volna, sajnos nem választhatjuk meg az anyósunkat. Vannak persze, akik szerencsések, és tökéletes anyóssal/apóssal áldja meg őket az ég, mások azonban kevésbé mázlisták. Cikkünk hősei például határozottan az utóbbi csoportot erősítik.

A Liked.hu-nál most tanulságos és szórakoztató történeteket gyűjtöttünk össze olyan anyósokról, akik nap mint nap próbára teszik a menyeik életét. Ha te is hasonló cipőben jársz, jó ha tudod: nem vagy egyedül.

• Egy nap az anyósom közölte velem, hogy a férjemnek mindig pólót kell viselnie, mert póló nélkül kihűl a gyomra. A férjem akkor 30 éves volt.
• Logopédusként dolgozom és magánrendeléseket is adok. Minden alkalommal, amikor magán órákat adok (egy 15-16 óra körül szokott lenni, munka után), hazamegyek, és fogat mosok: mivel a reggeli fogmosás után nem közben is rám fér egy frissítés. Szóval az anyósom ezt észrevette. Amikor a férjem hazajött a munkából, hatalmas botrányt kavart. Azt mondta neki, hogy munka után más férfiakkal találkozom és mindezt azért, mert „egy normális nő nem mos fogat a nap közepén”.
• Az anyósom adott nekem egy gyönyörű tollat, amibe a „Kitti” név volt vésve. Az én nevem Krisztina.
• Az anyósom 3 hét múlva férjhez megy. Mindenekelőtt meg kell érteni, hogy ez a nő mindenen spórol. Például lejárt termékekből készít ételeket, és éttermekbe is csak kuponokkal jár. Karácsonykor a férjemnek lejárt barbecue szósz készletet adott, én pedig egy ingyenes smink minta csomagot. Szóval, a férjem úgy döntött, hogy besegít neki az esküvőben. Ez kellett is, mivel például nem volt elegendő szék mindenki számára, ezért felajánlottuk, hogy viszünk otthonról. Ekkor az anyós kitalálta, hogy jó lenne, ha a férjem és én megfőznénk az ételeket, 65 főre. Megpróbáltuk elmagyarázni, hogy ennyi ember számára nem tudunk főzni, már csak azért sem, mert egy hétköznapi konyhában ez lehetetlen. Aztán azt tanácsolta, hogy készítsünk el minden ételt jó előre, majd fagyasszuk el az esküvő napjáig, akkor meg majd felmelegítjük. Közben kiderült persze, hogy nincs elég tányérunk, poharunk és tálalóeszközünk sem ennyi emberre. Ekkor az anyósom elkezdett a Facebook-on tarhálni és kérdezgetni az ismerőseit, hogy ki-mit tudna hozni az esküvőjére. Senki nem válaszolt neki persze. Ezután az anyós kitalálta, hogy a parti után maradjunk ott takarítani, mert ők másnap reggel indulnak nászútra és korán le akarnak feküdni. Véleménye szerint felszolgálókra sem volt szükség az esküvőn, mert a vendégek tudnak maguknak szedni, ha éhesek. A zenét illetően laptopról elindított YouTube zenék szóltak, az esküvői meghívók helyett pedig természetesen Facebook messengeren keresztül, egy csoportbeszélgetésben hívta meg az embereket.
• Az első férjemmel 17 évesen találkoztam. Körülbelül 1 évig randiztunk, majd összeházasodtunk. Az esküvő után a szüleihez költöztünk. Rögtön elkezdtem észrevenni, hogy az anyósom féltékeny rám. Amikor levest főztem a férjemnek, kiment a nyári konyhába, és palacsintát meg pitét kezdett sütni neki, csakhogy versenyezzen velem a férjem szeretetéért. Észrevettem, hogy a szekrényemben lévő ruhák nem úgy vannak, ahogy beraktam őket. Egy idő után folyamatosan hallgatózott és kémkedett utánam, mivel állítása szerint joga van mindenről tudnia, ami az ő házában történik. Ennek eredményeként a férjemmel külön lakásba költöztünk, de az anyja nem tudott nélküle élni. Folyamatosan telefonált neki, sírt a telefonba, ezért a férjem munka után először mindig meglátogatta őt. Szakítottunk, amikor 7 hónapos terhes voltam, mert egy hónappal korábban az anyósom elkezdte teletömni a fejét azzal, hogy nem az övé a gyerek, a férjem pedig elhitte. Azóta a lányom 2 éves, és én pedig újra férjhez mentem, ezúttal már egy normális férfihoz. Az első férjem soha nem házasodott újra és most is egyedül él az édesanyjával.

• Felháborít, ahogy az anyósom megpróbálja felvetetni velem a százéves ruháit, amik nemcsak egyszerűen borzalmasan néznek ki, de még meg is próbál meggyőzni arról, hogy milyen jól állnak rajtam, ilyenekkel, hogy: „Nagyszerűen néz ki, nem?” „Nagyon illik hozzád!”, stb.
• Egy hete rohadt a káposzta a konyhában, nem bírtam tovább, kidobtam. Erre az anyósom megsértődött, hogy kidobtam egy teljesen jó terméket. Nem számít, hogy már úgy rohadt, hogy elfolyt, és meg lehetett fulladni a bűzétől.
• A férjemmel sokáig nem szültünk gyermeket. Az anyósom elhívta a férjemet, hogy „sétáljon” vele egyet. Csak nevettünk, hogy milyen aranyosan próbál ösztönözni minket a gyerekvállalásra. Végül be is következett a várva várt esemény, megszületett a baba, de már nem nevettünk. Az anyósom olyan beszélgetésekkel kezdte el kínozni a férjemet, hogy nem az övé a gyerek, nézzen rá, nem is hasonlít rá, és hagyjon el minket minél hamarabb. A terve szerencsére kudarcba fulladt, sőt a férjem még a kapcsolatot is megszakította vele, így azóta sem láthatta az unokáját. Az anyósom azóta a rokonokon és ismerőseinken keresztül próbál nyomást gyakorolni a férjemre, de a férjemet már ez nem érdekli.
• Külön házban élek a férjemmel. A munkából hazaérve elkezdtem észrevenni, hogy nem mindig a helyükön vannak a dolgok, és néha furcsa szag volt a WC-ben, mintha valaki használta volna. A titok akkor lepleződött le, amikor egyszer egy betegség miatt korábban mentem haza a munkából. Hazamentem, erre ott volt az anyósom. Kiderült, hogy titokban lemásolta a házunk kulcsait, és a távollétünkben rendszeresen járt át hozzánk turkálni a cuccaink között a fiókokban és a hűtőszekrényben. Természetesen sok mesét hallottam már az anyósokról, de az enyém a legtöbbet felülmúlta közülük.
• Miután összeházasodtunk, nem tudtam megszokni, hogy az anyósom esténként felhívott minket, hogy ellenőrizze, otthon vagyunk-e 9 után, mivel nehogy a fia ilyenkor az utcán mászkáljon a veszélyes bűnözők között. A kicsi fia ekkor már 35 éves volt. Ezért sokszor volt, hogy haza kellett jönnünk egy-egy esti program esetén, hogy bejelentkezzünk nála a telefonon, ő nyugodtan lefeküdjön aludni, mi meg mentünk, hogy tovább élvezhessük az estét.

Még nincs vége, a cikk a hirdetés alatti gombbal folytatódik.