- Transzatlanti járat volt, éjjel 3 óra. A kabinban sötét volt, mindenki aludt, csend volt. Én filmet néztem a táblagépemen, miközben a feleségem az ablaknál aludt. Megrázkódott kicsit a gép, úgyhogy a feleségem felébredt, és a koromsötétben körülnézett, majd felém fordult és őszinte felháborodással megkérdezte: “Miért álltunk meg?!” © TeslaCat / Pikabu
- Ételmérgezést kaptam, úgyhogy a 8 órás repülőút alatt körülbelül 10 percenként jártam a WC-re. A WC közelében ülők persze mindent hallottak. Ez biztos, mivel én is végig hallottam, ahogy rólam beszélnek. Minden alkalommal, amikor kijöttem a fülkéből, próbáltam bocsánatkérő szemekkel rájuk nézni. Szörnyű volt ide-oda rohangálni azon a folyosón. © bebero1190 / Reddit
- A férjemmel utaztam, ő aludt én olvastam. Leszálláshoz készülődtünk, ezért elkezdtem bökdösni, hogy felébredjen, de nem kelt. Erősebben lökdöstem, piszkáltam az orrát, semmi reakció. Már ütögettem és az arcát csíptem, de semmi. A mellette ülő nő is teljesen lefehéredett, az utasok mindenhonnan minket néztek. Próbáltam nyomni az utaskísérő gombot, de mivel épp leszálltunk, ezért senki sem jött. Csomó volt a torkomban, teljes rémületemben kezdtem kiabálni, hogy “Segítség!”, amikor a gazember férjem kinyitotta a szemét, és elkezdett hisztizni nekem, amiért felébresztettem. © Hearded / VK
- Egyszer Kubába repültem. Egy nő ült mellettem, aki szemmel láthatóan félt a repüléstől. Turbulenciába kerültünk. A pánikba esett nő megkérdezte a stewardesst, hogy minden rendben van-e, de olyan választ kapott, ami nemhogy nem nyugtatta meg, de kicsit még engem is megijesztett. Az utaskísérő csak ennyit mondott neki: ,,A Bermuda-háromszög felett repülünk.”
- A gépen ültünk már, de még 10 perc volt az indulásig. Egy 8 év körüli lány ült mögöttem, és éreztem, hogy már akkor, a reptéren állva rugdosni kezdte az ülésemet. Elnyomtam magamban a bunkó énem, és udvariasan megkértem, hogy ezt fejezze be. Az édesanyja továbbította a gondolatot a lánynak:
– Szívem, ne rugdosd a széket, mert zavarod az embereket.
– Ne … rugdossam?
– Igen, kicsim. Fejezd be, kérlek.
– De … de, akkor hogyan fog felszállni a repülő?!
Ezután a rugdosás helyett az kezdett el idegesíteni, ahogy az anyjának mondja, hogy le fog zuhanni a repülő, ha nem tudja rugdosni az ülésem. © anihori / Pikabu - Repülés közben egy lövöldözős játékkal játszottam. Abban a pillanatban, amikor a játék azt mondta: “A bomba aktiválva”, a fejhallgatóm kicsúszott a foglalatból és minden utas hallotta ezt a mondatot. © Peter_R_de_Vries / Reddit
- 2010-et írtunk, 20 éves voltam. A barátommal Amerikába repültünk. 9 óra volt az út, a stewardess pedig odajött hozzánk, hogy egy táskában különféle dolgokat, példul takarót és fejhallgatót adjon nekünk. A kezemmel éreztem, hogy valamilyen papír is volt a zsákban. A szívem dobogni kezdett. Elmondtam a barátomnak, és közösen megnéztük: több ezer kenyai shilling volt a zsákban. Órákon át kényelmetlenül éreztük magunkat, azt gondolva, hogy most egy millió dolláros csempészésbe csöppentünk. Aztán az USA-ban valahogy átjutottunk az ellenőrzésen és amikor félreálltunk, utánajártunk, kiderült, hogy ez csak kb. 30 dollár. © Overheard / VK
- Nem tudod, hogy mi az a kellemetlen pillanat, amíg nem viszel egy igazolást a középiskolába arról, hogy fekvőbeteg kezelésre mész az elkövetkezendő 2 hétben és emiatt nem leszel suliban, majd neked és az igazgatónak egymás melletti ülőhelye van a Törökországba tartó repülőgépen. © shepardie / Pikabu
- Nagyon ügyetlen vagyok. Egyszer papucsban utaztam és szerettem volna más ülőpózt felvenni, de amikor hirtelen felemeltem a lában, a lábujjam beleakadt az előttem lévő ülés alatti keresztlécbe és felszakadt a lábkörmöm. A 12 órás útból hátralévő 6 órát ezután fájó, vérző lábujjal kellett végig ülnöm. © LitCroissant / Reddit
- Egyszer repülőgépen utaztam, amikor egy 3 éves fiú ült előttem az egyik székben. A fiú hirtelen felállt az ülésre, megfordult és körülnézett. Eddig semmi baj sem volt, de rögtön ezután összevissza hányt engem és a mellettem ülő embereket. Mindenkinek kellemetlen volt, de nekem főleg, mert nekem ez egy 8 órás, átszállásos repülőút első járata volt. © Hearded / VK
- A repülőgépen ültem, amikor légörvénybe kerültünk. Nem sokkal később megtaláltam valakinek az útlevelét a lábam között. Odaadtam a légiutas-kísérőnek, aki előre szaladt, megnézte az utaslistát, majd visszajött és odaadta az előttem ülő idős férfinak, óva intve őt, hogy vigyázzon az útlevelére és ne veszítse el többet. “Hol találta ezt?” – kérdezte a fickó, majd az utaskísérő mondta, hogy a mögötte ülő fiatalember adta le neki. Miután a légiutas-kísérő elment, a férfi felállt és hátrafordult. Óh, milyen kedves – gondoltam. Felállt, hogy megköszönje. De nem így történt, mert azt mondta: “Pénz is volt az útlevélben, hova tűnt?” © Anastasiia23 / Pikabu
- Egyszer többször is át kellett másznom egy nő felett, hogy eljussak a vécére, mert a nő kiütötte magát valami alkohollal a 13 órás út során, és ki volt terülve a vécé előtt. © Iggy363 / Reddit
- Egyszer 2 órát késett a járatom, mert több száz szúnyog lepte el a repülőt. Amikor először leültünk a gépen, mindenkinek a feje körül rovarok keringtek. Amikor akkora volt az elégedetlenség, egy idő után leengedtek minket a gépről és a légkondicionálót bekapcsolva próbálták meg kifújni őket a kabinból. Valahogy sikerült. © budtenderthrow / Reddit
- Egy barátom légiutas-kísérőként dolgozik. Ő mesélte, hogy van náluk egy kapitány, akit nagyon ki akarnak már rúgni, mert minden felszállás után bekapcsolja a mikrofont a gépen és így szól: “Oké, Siri. Most mutass egy videót, hogyan kell repülőgépet vezetni.” © Hearded / VK
- Egyszer egy másik országba kellett volna repülnöm, de a reptéren hirtelen rosszul lettem és elájultam. Segítettek, elsősegélyt nyújtottak, majd adtak néhány tablettát és felszálltam a gépre. Amint azonban leültem a székbe, ismét elájultam. Kiderült, hogy a repülés mind az 5 órájában ájult voltam, csak a végén keltem fel, és akkor is csak arra, hogy véletlenül szellentettem egyet. A mellettem ülők elkezdték hívni a stewardesst, hogy azonnal ébresszen fel, mert megfulladok, de nem engedtem. Úgy tettem, mintha aludnék és horkolást szimuláltam. Végül békén hagytak és egészen addig alvást szimuláltam, amíg a mellettem ülők el nem hagyták a gépet leszállás után. © Hearded / VK
Amikor idegen emberek egy olyan szűk, zárt térben találják magukat, ahonnan nem lehet csak úgy kisétálni, akkor többé-kevésbé borítékolhatjuk, hogy sosem fog eseménytelenül zajlani az együttlét. A repülőgépek fedélzete márpedig éppen ilyen, a felhők fölötti magasságnak köszönhetően pedig még akciódúsabb történetek is képesek kialakulni.
A Liked.hu-nál most olyan internetezőket gyűjtöttünk össze, akik a közösségi oldalakon keresztül mesélték el, hogy milyen volt az életük legemlékezetesebb repülőútja, amit máig sem tudtak elfelejteni.
Egyszer Athénból repültem haza Moszkvába. Ültem a repülőn, a fülledt levegő elviselhetetlen volt, ezért a mellettem ülő nagypapa odahívta a légiutas-kísérőt és teljes komolysággal megkérdezte: „Nem tudná kinyitni esetleg az egyik ablakot?”
Látni kellett volna az utaskísérő szemeit.
Ma délelőtt történt velem: megkértem az egyik férfit a repülőn, hogy segítsen levenni a bőröndömet, erre a pasi felesége hisztériázni kezdett, hogy le tudom venni magamtól, majd ütni kezdte a férfi kezét, és ragaszkodott hozzá, hogy tegye vissza a bőröndömet a poggyásztartóba.
NOOORMÁLIS?
Épp a kifutópálya felé gurultunk a géppel, amikor a kapitány bejelentkezett:
– Készen állunk a felszállásra. Úgy értesültem, hogy 56 gyermek is van velünk a fedélzeten, úgyhogy lenne egy kérdésem: Készen álltok, gyerekek?
– Igeeen!
– Nem hallom…
– IGEEEEEEEEN!!!
– Akkor felszállás.
Fantasztikus élmény volt.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
A tengerentúlra utaztunk éppen, amikor a kapitány az angol „best” és a „last” szavakat összekeverve közölte velünk, hogy mindent megtesz azért, hogy ez legyen életünk „utolsó” repülőútja.
Nem győztek zavartan nézni egymásra az utasok.
Stockholmból utaztam volna Ibizára, de nem volt közvetlen járat, így csak átszállással tudtam jegyet venni és először Mallorcára utaztam. Félúton járva azonban a kapitány közölte, hogy a rossz időjárás miatt nem tudunk leszállni Mallorcán, és mivel nincs annyi üzemanyagunk, hogy körözzünk, ezért először Ibizán teszi le a gépet. Soha nem örültem még ennyire egy váratlan járatmódosításnak.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK