20 ember, aki élete végéig reszketni fog a “tudnál kölcsönadni?” mondat hallatán

A saját magunk vagy családunk költségvetésének megtervezése nem könnyű feladat. Nem meglepő tehát, hogy sokan vannak, akik nem képesek megbirkózni a bevételek előrelátó és tudatos beosztásával. Valószínűleg mindannyiunknak van legalább egy olyan barátja vagy rokona, aki próbált már meg kölcsönkérni egy kis pénzt az ikonikus „fizetéskor visszaadom” monológgal. Az sem elképzelhetetlen, hogy mi magunk is kerültünk már ilyen kellemetlen helyzetbe, ám a legszomorúbb mégis az, hogy az ilyen kölcsönkérések ritkán végződnek jól, és sokszor barátságok vagy családi kapcsolatok hullanak szét miatta.

A Liked.hu-nál persze jól tudjuk, hogy bármikor történhet váratlan kellemetlenség az életben, ám ez még önmagában nem magyarázat arra, ahogy a cikkünkben szereplő emberekkel bántak, akik bár naivan és önzetlenül adtak kölcsön a rokonaiknak és barátaiknak, végül mégis ők húzták a rövidebbet.

• Másfél évvel ezelőtt lett egy kis pénzünk, amikor eladtuk az autónk. Úgy döntöttünk, hogy pár hónapra kölcsönadunk 1500 dollárt a szüleimnek. Teljesen biztosak voltunk benne, hogy vissza fogják adni, de arra nem voltunk felkészülve, hogy hogy fogják ezt csinálni! Ha valamire szükségünk van, akkor szólnunk kell nekik, ők pedig odajönnek, és kifizetik helyettünk. Például amikor visszakértük a pénzt, mert kellett az autószerelőre, egyszerűen odajöttek, és a szerelő kezébe adták a pénzt. Kiderült, hogy szeretnék, ha csak „hasznos és szükséges” dolgokra költenénk a pénzünket. Hát már megbocsássanak, de 2 gyermek szülei vagyunk, saját házunk és autónk van, nincs szükségünk útmutatásra az élethez. Ez az egész egyébként nagyon megviselte a kapcsolatunkat, már az üzeneteikre is nehezen válaszolok.
• A férjem kölcsönadott egy kis pénzt a volt osztálytársának, mert kellett neki javításra. Készpénzben adta, de az osztálytárs a bankszámlára utalta vissza, ráadásul kevesebbet, mert levonta magának az utalási költségeket.
• A férjemmel egy kis lakásba költöztünk, mert nem volt sok pénzünk. Szerettük volna kicsit kipofozni, szóval új tapétát tettünk fel, de az egyik szomszédunk megnehezítette az életünket. Mindig megállított fölfelél menet, mert szerinte túl nagy zajt csapunk. Fenyegetőzött és kötözködött mindaddig, míg egyszer pénzre nem volt szüksége. Én naivan kölcsönadtam neki 50 ezer forintot, és sosem láttam többet. Életem legjobban elköltött 50 ezer forintja volt.
• Az egyik barátom 20 ezer forinttal lógott. Egy idő után megkérdeztem, hogy nem akarja-e visszaadni a pénzt, mert már nekem is nagyon kéne. 15 perc múlva közölte, hogy már el is utalta, de ez az összeg sosem érkezett meg. Pár hónappal később kaptam egy rejtélyes üzenetet: valaki 20 ezer forinttal töltötte fel a SIM-kártya egyenlegemet.

• Van egy barátom, aki szörnyen bánik a pénzzel. Állandóan kölcsönkér, van hogy csak pár száz forintra van szüksége ahhoz, hogy megvegyen valamit, és akkor is inkább az éjszaka közepén felkelt, hogy utaljam el a számlájára. Mindig visszaadja, és sosem volt még ezzel gond, de akkor is idegesítő, hogy annyira nem tud bánni a pénzzel, hogy hó végére mindig oda sodródik, hogy pár száz és ezer forintokat kell összekoldulnia mindenkitől.
• Egy barátom 200 dollárt kért tőlem kölcsön és nem volt hajlandó visszaadni. Néhány hét múlva megkértem, hogy adjon kölcsön néhány szerszámot a lakásfelújításhoz. Mivel régen is sokat dolgoztunk együtt, beleegyezett. Amikor visszakérte a dolgait, azt válaszoltam: „semmi gond, 200 dollár lesz.” Így végül visszakaptam a pénzem.
• Összeházasodtam és a szüleimmel közösen írtuk össze a vendéglistát. Apám nővérének a családja következett, én pedig kijelentettem, hogy nem vagyok hajlandó meghívni őket. Apám persze erre mondta, hogy „jajj, de hát ők is a rokonaid, stb”. Igen, a rokonokat sajnos nem választhatja meg az ember, de ha tehetném, ők azonnal repülnének a rokonaim közül. Sosem fogom elfelejteni, ahogy a nagynéném legombolt engem, amikor kaptam egy kis ösztöndíjat az iskolában, majd persze sosem fizette vissza. A hab a tortán az volt, amikor 18 éves koromban korán reggel kellett állnom a hidegben, hogy személyi kölcsönt vegyek fel a nevemre, mert ők megszorultak, és kellett nekik a pénz. Megtettem, de nem fizették persze, én pedig már nem is tudok rájuk nézni úgy, mint az emberekre.