18 utánozhatatlan kisgyermek, akivel minden párbeszéd felejthetetlen

A gyermekek az élet virágai, de néha ezek a virágok sok meglepő és kellemetlen helyzetet képesek okozni. Bár a humorérzékük kiváló és egyedi, sokszor mégis inkább az őszinteségük és gyermeki látásmódjuk miatt alakulnak ki ezek a váratlan helyzetek.

A Liked.hu-nál tudjuk jól, hogy a gyermekek logikájához és kreatív gondolkodásához semmi sem fogható, ahogy azt is, hogy ez sok megjósolhatatlan pillanathoz és beszélgetéshez vezethet. Cikkünkben most ezzel kapcsolatos történeteket gyűjtöttünk össze, és ha esetleg neked is van hasonló sztorid, bátran oszd meg velünk hozzászólásban, szívesen olvasnánk!

***

A múlt héten az unokahúgommal (4 éves) töltöttem a napot. A játszótéren találkozott egy vele egykorú fiúval. Együtt játszottak, beszélgettek, nevettek. Amikor hazamentünk, sóhajtott egyet, majd így szólt: „Hála Istennek, végre találtam magamnak valakit”. © Мorton

***

Az állomáson álltunk a lányommal, vártuk a vonatot. A lányom 6 éves volt. Unatkoztunk, beszélgettünk, majd hirtelen megjelent egy klasszikus apuka: 2 méter magas, 3 méteres kerülettel, szürke szakállal, stb. A lányom alaposan megvizsgálta, mint aki soha nem látott még ilyen csodát, majd hangosan megkérdezte, hogy mindenki hallja a megyében:
– Anyu! Miért van fekete ruhában a Télapó? Csak nem meghalt a Télanyó?!
Ezután minden várakozással töltött perc sokkal hosszabbnak tűnt. © ALEHKA

***

– Anyu, melyik a kedvenc virágod?
– Szeretem a liliomokat, de a gerbera is nagyon szép.
– Mutasd meg, hogy néznek ki!
*mutatok fotót a telefonomon, majd a gyermek felkiált*
– Láttam ilyet a temetőben, majd elhozom neked!
Egy perc néma csend, váratlan aggodalom. © CoffeeTree / Pikabu

***

A 6 éves lányom levest evett éppen. Javasoltam neki, hogy egyen hagymát és fokhagymát is a levesből.
– Nem akarok.
– De a hagyma és a fokhagyma megöli a baktériumokat és a vírusokat.
– Jobb lenne, ha a csokoládé ölné meg. © Zluka

***

Otthon ülök, szabadnapos vagyok. Pihenni nem pihenhetek, mert a gyermekem ott van velem és épp ebédidő van. Így tehát megkérdeztem:
– Te is kérsz enni?
– Igen, kérek. Ketchuppal – válaszolta.
– A ketchup kifogyott, de van helyette majonéz. Jó lesz az is?
– Nem, nem akarok majonézt.
Épp elkezdtünk enni, amikor szólt, hogy szomjas.
– Mit kérsz?
– Mondjuk erdei gyümölcsös teát.
*kinyitom a szekrényt, látom, hogy nincs tea*
– Nincs tea szívem, de tudok csinálni limonádét.
Ekkor a gyermek teljesen komoly arccal rám nézett, majd így szólt:
– Te rajtam spórolsz, igaz? © fedul

***

Fiam: anya, miért kell tejet innom?
Én: mert ez jót tesz a gyerekeknek, kicsim. jobban nőnek tőle.
Fiam: a felnőttek már nem nőnek? ők összemennek?
Én: igen kicsim, azt hiszem.
Fiam: tudod, miért? hogy könnyebb legyen őket eltemetni! © NBC

***

A fiú körülbelül 6 éves volt. Az apja:
„Ne lépj bele a pocsolyába, nézz körül, amikor átmész az úttesten, ne mássz át a kerítésen, és ne ugorj le az asztalról, mert eltöröd a lábad…”
A fiú egy kis gondolkodás után:
„Jajj, apa! Ne legyél már ilyen gyáva!” © Bess

***

Épp arckrémet kentem a bőrömre, amikor a fiam bejött és megkérdezte:
– Mit csinálsz?
– Arckrémet kenek magamra, hogy szebbnek és fiatalosabbnak tűnjek.
*hosszú ideig nézi közelről az arcomat*
– Mondjak valamit, anya? Szerintem ez nem működik. © Panaramix

***

Ebédelünk, vagy legalábbis próbáltunk:
– Fiam, azonnal hagyd abba! Undorítóan viselkedsz az asztalnál! Mindjárt jönnek a nagyszüleid, elmondom nekik, hogy milyen rossz vagy!
– Ne, anya! Ne tedd! Azt akarom, hogy meglepetés legyen! © Kassia

***

A fiam felhív, hogy menjek el vele zabkásázni. Nemet mondtam, mondtam, hogy le akarok fogyni, hogy szép lehessek. Erre ő, teljes őszinteséggel:
– Anya, ahhoz, hogy gyönyörű legyél, nem le kell fogynod, hanem gyönyörűen kell viselkedned!
U.i.: azóta ez a közös mottónk lett a barátnőimmel. © hannahlit

***

A fiam ma az óvodából hazafele menet közölte velem, hogy valószínűleg feleségül fog venni egy lányt, aki nagyon tetszik neki. Ezután hazaértünk, a feleségem pedig elkezdte mutogatni, hogy miket vásárolt magának.
Csizma, blúzok, stb.
A fiam egy ideig türelmesen hallgatta a feleségemet, majd így szólt:
„Tudod mit, apa? Inkább mégsem veszek feleségül senkit.” © tuktuk5999 / Twitter

***

Bementünk a boltba, és egy fa alatt hagytuk az autót. A fán ülő madarak persze összepiszkolták a tetejét, ezért hazafele menet meg kellett állnunk kocsit mosni. Miután szép tiszta lett az autó, a fiam megnézte, majd így szólt:
„Nos, ha a madarak látják ezt az autót, biztos azt mondják majd: „Ahhj…az a sok szar! És mind hiába!”.” © CoffeeTree

***

Férjem:
– Győzzük meg Emmát, hogy egyen egy kis rántott húst. Ígérjünk neki cserébe rajzfilmeket.
*rendben, csináljuk*
– Szívem, akarsz fél órát meséket nézni?
*a gyermeknek felcsillantak a szemei*
– Mit kell ehhez ennem? © Luka

***

Szokásos reggeli kapkodás. Sminkelem magam, hogy ne én legyek a legrondább az irodában. Beszélgetés:
– Anya, miért fested ki magad?
– Hogy szép legyek, drágám.
– De ugye tudod, hogy ez nem segít? © Estol

***

A feleségem és én a gyermekeinkkel játszottunk. (három van belőlük) Az egyik könyvben az volt a feladat, hogy négy kép közül válasszuk ki azt, amelyik nem illik a többi közé és magyarázzuk el, hogy miért. (a négy képen egy kukásautó, egy taxi, egy busz és egy repülő volt)
Két gyerekem és a feleségem azonnal a repülőgépet választotta, mivel az repül, míg a többi nem. Az utolsó gyermekem azonban a kukásautót választotta, mivel az szemetet szállít, míg a többi utasokat.
Jó bizonyítéka ez a gyermeki gondolkodás zsenialitásának. © Katino

***

Óvónő vagyok. Az egyik kislány a minap sírva szaladt hozzám:
– Csúnyát mondott rám!
– Mit mondott?
– Azt, hogy agyas vagyok!
– De kicsim, neked tényleg van agyad! Bent van a fejedben!
A gyermek üvöltve:
– Nekem nincs agyam!!! © Anna

***

Hallottam, ahogy a 6 éves fiam lassan és gondosan olvas egy Nat Geo könyvet a vidrákról, majd odafordul a plüss vidrájához, és így szól: „Szerettem volna, ha többet tudsz a családodról.” © Jess

***

Nagyon gazdag barátaim vannak. A lányuk, aki feltétel nélküli szeretetben és jólétben nőtt fel, nem tudta, hogy az embereket mennyire képesek befolyásolni az érdekeik. Amikor első osztályba került, mindig volt pénze, így egy komplett lány csapat gyűlt össze körülötte, akik mindenhová elkísérték, mert tudták, hogy akkor nekik is vesz édességet a büfében. Egy nap az anyja és a nagymamája leültek vele beszélni, hogy elmagyarázzák neki, hogy ezek a lányok csak kihasználják őt, és ha legközelebb ilyen van, akkor mondja azt, hogy „ne gyertek velem, nem veszek nektek semmit!”.
Másnap az édesanyja félrehívta a lányt, és megkérte, hogy mesélje el mi volt. A lány mondta, hogy kemény és határozott volt, így szólt: „Nem megyek veletek sehova, nem fogok vásárolni nektek semmit! Itt a pénz, tessék, vegyétek meg magatoknak!” © Tarna

Bónusz: így néz ki az optimizmus.