14 orvosos-sztori, amitől egyszerre kap el a sírás és a nevetés

    Mindannyiunknak van legalább egy emlékezetes története az egészségüggyel kapcsolatban, amit alig akarnak elhinni, amikor mesélünk. Az internetes fórumokon az emberek zsákszámra osztják meg az ilyen és ehhez hasonló történeteiket, mi pedig ezek közül gyűjtöttünk most össze nektek 14 rendkívül abszurd és röhejes darabot.

    HIRDETÉS

    Dőlj hátra, és engedd, hogy az orvosok, recepciósok vagy csak szimplán a betegek meséljenek kicsit a maguk legabszurdabb történeteiről.

      1. 1

        Gyerekkoromban mesterséges lélegeztetéssel élesztettem újra a kutyámat. Olyan inspiráló volt ez a pillanat, hogy eldöntöttem: orvos leszek és emberéleteket fogok menteni. Ez így is lett, és azóta is mindig az utolsó utáni pillanatig küzdök a betegeimért, mert tisztában vagyok vele, hogy nekem ez a sorsom, engem azért teremtettek, hogy életeket mentsek. Néhány nappal ezelőtt, a 40. születésnapomon édesanyám elárulta, hogy a kutya valójában csak aludt.
      2. 2

        A barátnőmet vittem a kórházhoz, de nálam maradt a pénztárcája. Gondoltam, bedobom gyorsan neki az udvaron keresztül, de kerítéssel volt körülvéve és sehogy sem találtam a bejáratot. Úgy negyed óra után megláttam néhány udvaron cigarettázó orvost, ezért odaordítottam nekik: „hogy jutok be hozzátok?!”. Erre kuncogtak egyet, majd az egyikük így szólt: „ahhoz előbb kell egy súlyos betegség!”.
        HIRDETÉS
        HIRDETÉS
        HIRDETÉS
      3. 3

        Ma személyesen is megtapasztaltam, hogy az orvosoknak elég beteg a humoruk. A bőrgyógyászomhoz mentem, mert előjött valami furcsa kinövés a karomon, és el kellett távolítani, de nem is ez a lényeg. Ültünk és beszélgettünk, miközben dolgozott a kezemen, amikor valahogy szóba jött a szakmaválasztás, úgyhogy megkérdeztem tőle, hogy miért lett dermatológus, hiszen ez egy szörnyű szakma. Erre azt válaszolta: „imádtam buborékokat pukkantgatni gyerekkoromban, és úgy döntöttem, hogy felnőtt korban is ezt akarom csinálni a betegeim bőrén nőtt kinövésekkel.”
      4. 4

        A minap lézeres látásjavításon vettem részt. A műtét után egy sötét szobában ültem és pihentem, amikor odajött hozzám az orvosom és így szólt: „Amikor elkezd majd visszatérni a látása, élesebben fog látni, mint eddig bármikor. Próbáljon nem megijedni az emberektől maga körül, ők csak a maga családtagjai.”
      5. 5

        A pszichiáter barátomnak van egy betege, Kolya – aki egy 10 éves kisfiú. A fiú autista és születése óta nem szólt egy szót sem, pedig mindent megtettek érte az orvosok. Az egyik alkalommal, amikor a fiú apja is jelen volt, egy színesbőrű orvos érkezett Németországból, aki bár nem beszélte túl jól a nyelvet, kézbe vette a kis Kolyát, és így szólt: „Milyen jó fiú…”. Közben egyre magasabbra emelte, miközben ismételte: „Jó fiú…”. Egyszer csak a kisfiú elordította magát, hogy „Tegyél le azonnal! Nem szeretlek!” Kolya ekkor beszélt életében először, édesapja pedig majdnem leesett a székről.
        HIRDETÉS
        HIRDETÉS
        HIRDETÉS
      6. 6

        Ultrahangra mentem, amikor pár percnyi vizsgálat után így szólt az orvosom: „Nem találom a bal veséjét. Nem adta el véletlenül?!”
      7. 7

        Radiológus vagyok és épp az egyik betegem röntgen felvételét tartottam a kezemben, miközben a beteg türelmetlenül várta, hogy ismertessem vele a diagnózist. Ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy nem adtam oda a kért felvételeket a kollégámnak, így gondolkodás nélkül felkaptam a telefont, majd így szóltam:

        „Halló, sebészet?! Küldjék le nekem kérem Dr. *Valakit*, de most azonnal. Nagyon sürgős!”

        Amikor letettem a telefont, megfordultam és megpillantottam a betegem kiduzzadó szemeit és halálfélelemmel teli arcát, akkor tudatosult csak bennem, hogy jó szarul jött ki ez az egész a beteg szemszögéből.

    A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK