14 alkalom, amikor az emberek hülyeséget csináltak, de csak utólag döbbentek rá, hogy mekkorát

Az elhamarkodott döntések néha beláthatatlan következményekhez vezetnek anélkül, hogy ezt kicsit is sejtenénk. A jószándéktól vezérelve például elsőre teljesen jó ötletnek tűnhet gratulálni a rég nem látott “pocakos” iskolatársunknak a terhességhez, de utólag néha mégis kiderül, hogy ez egy rossz döntés volt. Nagyon-nagyon rossz.

A Liked.hu-nál most olyan internetezők személyes történeteit gyűjtöttük össze, akik hatalmas hülyeséget csináltak, de csak később vették észre.

• 6 éves koromban a húgommal félbevágtuk nagyanyám egyik papírpénzét, mert úgy gondoltuk, hogy akkor ez mostantól két külön bankjegyként használható. Amikor a nagyi hazajött, büszkén meséltem neki, hogy “megdupláztam” a pénzét. © Vibin Baburajan / Quora
• A minap fel kellett váltanom egy nagy bankjegyet, ezért behajtottam egy autómosóba, mert eszembe jutott, hogy ott a gép mindig érméket ad a papírpénz helyett. Azt hittem, hogy a gép fémpénzekre fogja felváltani a bankjegyem, de ehelyett csak az autómosóhoz használható zsetonokat adott. Nem akar valaki 4,5 órán át autót mosni? © Gomelskiy25 / Pikabu
• 13 éves koromban vakbélgyulladás gyanújával kerültem kórházba. A nővér elvitt egy külön helyiségbe, majd adott egy borotvát és azt mondta: “Borotválkozzunk”. Nem értettem, miért van erre szükség, de gyorsan lehúztam az arcom, majd vártam, hogy visszajöjjön és mehessünk az orvoshoz. Kiderült, hogy nincs vakbélgyulladásom, ezért hazamentem és csak később tudtam meg, hogy miért mosolygott annyira a sebész. © Overheard / VK
• Egy nap étterembe mentem, és megláttam az egyik régi osztálytársamat az iskolából. Ő is meglátott, ezért elindult felém a férjével. Ahogy közelebb értünk egymáshoz, észrevettem, hogy milyen gömbölyű a pocakja. Miután megállapítottam, hogy ez valószínűleg egy gyerek, az egyik kezemmel átkaroltam, a másikkal pedig simogatni kezdtem a hasát és így szóltam: “Gratulálok!” A mosolyt ezután enyhe zavarodottság váltotta fel, és ekkor tudatosult bennem, hogy nem terhes, csak “pocakja” van. Úgy tettem, mintha a világ legtermészetesebb módján köszöntem volna, majd gyorsan témát váltottam. © Andy Johns / Quora

• Egy nyári táborban történt meg velem ez az eset. Elhoztam egy narancsot az ebédlőből, majd egy éjszakára betettem a fagyasztóba. Amikor kivettem, kőkeménnyé volt fagyva. Úgy döntöttem, hogy megpuhítom, amire egy nagyon ravasz módszert eszeltem ki: úgy döntöttem, hogy újra és újra falhoz vágom, míg a benne lévő cucc meg nem puhul. A tervem már az első dobásnál kudarcba fulladt, a keményre fagyott narancs ugyanis betörte a szoba falát. Szerencsére senki nem vette észre a bűnömet, amíg a táborban voltam, de még utána egy héttel is nagyon izgultam, hogy kiderül. © Garrick Kung / Quora
• Újraszigeteltetem a házam. A munkások levették a külső fa burkolatot a házról, majd egy kupacba pakolták az udvaron, és elmentek a hétvégre. A rönkházam falain sok mini repedés van, és kint hűvös volt, ezért a ház is nagyon kihűlt. Nem volt tűzifa, és elmenni sem tudtam sehova az éjszaka közepén, mert nagyon távol voltam a várostól. Minden fűtőtestet bekapcsoltam, de még így is hideg volt. A gyerekeket melegebben öltöztettem, és én magam is pulóverbe bújtam. Kimentem dohányozni, amikor összefutottam a szomszédommal és a következő beszélgetés zajlott:
  – Láttam a sok fát az udvarodon, gondolom felújítasz valamit.
  – Igen (feleltem), majd rendelek egy konténert, beledobálom, aztán elszállítom.
  – Ne! (vágott közbe a szomszéd) Add nekem, én majd elégetem tűzifa helyett.
  – 😳😳😳
  Nem tudom, miért, de egészen eddig a mondatig bennem az a tudat élt, hogy a tűzifa az tűzifa, a régi deszkák pedig szemét. Most itt ülök bent, a kazán majd felrobban és nagyon meleg van! © Superigel / Pikabu