13 bizonyíték rá, hogy a marokkói kultúra az egyik legkülönlegesebb a világon

2016-ban az ország a műanyag-fogyasztás szempontjából a 2. helyen állt, közvetlenül az Egyesült Államok mögött. A becslések szerint Marokkó évente mintegy 3 milliárd szatyrot állított elő, vagyis minden lakosra körülbelül 900 ilyen szatyor jutott évente. Ezért a kormány betiltotta a műanyag zacskók használatát. Tilos őket gyártani, eladni, vásárolni, egyszóval minden tilos, ami velük kapcsolatos. Az embereket inkább arra ösztönzik, hogy újrahasznosítható szatyrokat és zsákokat használjanak az áruszállítás céljából.

Marokkóban a taxik két kategóriára vannak osztva: kicsikre, és nagyokra. Ez előbbiek nem utazhatnak városon kívülre, és minden településen megvannak a maguk színei:

• Rabatban: kék;
• Mekneszben: kék;
• Casablancában: piros.

A “nagy” taxik városon kívülre is mehetnek, és általában fehér, sárga, vagy szürke színűek. Ezeknek az autóknak gyakran rögzített útvonalaik is vannak, szóval majdnem úgy működnek, mint a buszok. Marokkóban egyébként szokás, hogy többen utaznak egy taxiban egyszerre, szóval, ha épp ott vagy, és beül melléd valaki a taxiba, ne lepődj meg nagyon.

Sok utazó számol be róla, hogy a marokkóiak előszeretettel bújnak kabátba, dzsekikbe és bundákba olyankor, amikor az utcán egyébként még valódi forróság uralkodik. (legalábbis számunkra) Az országban ez egyfajta “önfényezés”, ugyanis csak a gazdag emberek engedhetik meg maguknak, hogy meleg ruhákban járjanak.

A helyi sofőrök szeretnek dudálni. Annyira szeretnek, hogy ez néha megrémíti a felkészületlenül érkező turistákat. A legkülönfélébb okokból kifolyólag képesek dudálni:

• Például azért, mert piros van, és a mögötted álló nagyon siet, ezért figyelmeztetni akar, hogy hamarosan zöld lesz.
• Amikor két ismerős sofőr látja egymást.
• Sőt, még akkor is dudálnak, ha az elöl haladó autós úgy látja, hogy biztonságos az előzés, ezzel figyelmeztetve a mögötte haladót, hogy megkezdheti az előzést.

Nehéz tehát kiismerni, hogy ha ránk dudálnak Marokkóban, az miért is volt pontosan.

Egy fiatalember jövője ebben az országban sok tényezőtől függ, de legfőképpen a születési helyétől, és a kapott oktatása minőségétől.

Például, egy marokkói srác, aki egy rangos városi iskolát végzett, valószínűleg menő munkát fog szerezni valahol Casablancában, szép háza és autója lesz, majdhogynem európai életet élve.

Ha ugyanez a srác vidékre született volna, és ott végzi a tanulmányait, akkor gyakorlatilag semmi esélye (de lehet, hogy vágya sem) lenne arra, hogy kitörjön a városba. Hiába végez egyetemet, a helyzetén az sem változtat.

A helyiek inkább a kezükkel, mintsem evőeszközökkel esznek. Történik mindez azért, mivel azon a véleményen vannak, hogy a kezük sokkal tisztább, mint az evőeszközök.

A marokkói emberek egyébként rengeteg teát isznak. Ha kevesebb, mint 3 csészével iszol mondjuk egy vacsora közben, azzal könnyen megsértheted a házigazdát.

A múltban minden marokkói nőnek tetoválás volt az arcán, karján, lábán, és egyéb testrészein. Ezek egyfajta amulettek voltak, melyek a különböző törzsektől különböztették meg őket.

Az idő múlásával a hagyomány ugyan feledésbe merült, de ma is sok (főként idősebb) marokkói nő található, akinek például tetoválása van az arcán.