A külföldi iskolák 30+ különleges jellemzője, amiktől azonnal elakadt a szavunk

Amikor elkap minket az iskolai évek iránti nosztalgia, akkor gyakran felidézzük a szeptember elsejéket, az unalmas tanévnyitó ünnepségeket az ebédre evett finom húsleveseket, és meg sem fordul a fejünkben, hogy világ többi részén talán teljesen másképp zajlik az iskola. Pedig igen. Olaszországban például a gyerekek pizzát esznek leves helyett, a svéd diákok pedig kizárólag ceruzával írnak.

Nyakunkon a tanévkezdés, ezért a Liked.hu-nál átolvastunk néhány népszerű blogot, hogy megtudjuk, mennyire másképp zajlik az iskolakezdés a világ különböző országaiban.

Olaszország

• Az olasz iskolákban csak heti egy testnevelés óra a kötelező. Ilyenkor pedig nem ritka, hogy a gyerekek ugyanabban a ruhában tesiznek, mint amiben aznap iskolába jöttek.
• Emlékszel azokra könyvekre és füzetekre, amikből a betűvezetést tanultuk, hogy minél szebben írjunk? Az olasz iskolákban a kézírás pontosságára egyáltalán nem fektetnek hangsúlyt.
• Az olasz iskolákban a zeneoktatás nem kap kellő figyelmet. A gyerekek ritkán énekelnek az énekórákon, inkább az elméletet oktatják.

• Az olasz gyerekek leves helyett pizzát kapnak, vagy tésztát, esetleg rizst paradicsomszósszal és zöldséges körettel. Főfogásként a diákok hús és halfélét, esetleg sajtot (például mozzarellát) esznek, szintén zöldségekkel. Ez lehet bab, spenót, burgonyapüré vagy sültkrumpli.
• A gyerekek gyümölcsöt és szénsavas ásványvizet kapnak az ételek mellé, és mivel az üveg poharak nem túl népszerűek, ezért eldobható poharakat vagy újrahasznosíthatókat használnak. Az iskolai étkezésért külön pénzt kell fizetniük az olasz családoknak, de a szegényebb családok mentesülhetnek ez alól.
• Egyes iskolákban, különösen a Calabriai régióban a szülők dönthetik el, hogy a gyermekük mennyi időt töltsön egy nap az iskolában.

Japán

• Japánban nagyon szigorúan figyelik az iskolából elkéső diákokat. Már néhány perc késést is feljegyeznek, sőt, össze is adják ezeket, így könnyen egy vagy több óra igazolatlan is összegyűlhet belőlük.
• Ugyanilyen fontos a jegyzetelés is, sok esetben ugyanis ez határozza meg a diák végső osztályzatát. A tanárok elvárják, hogy a diákok ne csak a tanárok által lediktált anyagot jegyzeteljék, hanem a saját gondolataikat is papírra vessék. A nap végén a tanárok ellenőrzik a jegyzeteket és azok minőségének megfelelő osztályzatot adnak rá.

• A japán iskolai ételeket az egyik legegészségesebbnek tartják. Az iskolai menüket külön táplálkozási szakemberek állítják össze, így a gyerekek mindig megfelelő mennyiségű fehérjét, zsírt és szénhidrátot fogyasztanak. Az ételeket egyébként nem az ebédlőben, hanem általában az osztályban szolgálják fel.
• Egyes iskolában a felnőttek is ugyanazt az ételt eszik, mint a gyerekek. A diákok egyébként nem választhatnak különleges ételt ebédre, nincs vegetáriánus vagy egyéb különleges menü a felkelő nap országában.
• Az iskolai egyenruhák nemcsak a nadrágot és a felső részt szabályozzák, de egyes iskolákban még az is meg van határozva, hogy a diákok milyen zoknit és alsóneműt hordhatnak.

Dél-Korea

• A koreai iskolákban nagyon sok időt szánnak a házifeladatokra, ezért a diákoknak otthon nincs is szükségük külön tanulásra, mindent az iskola falai között sajátítanak el.
• Egy évben összesen 15 betegséghez nem kapcsolódó hiányzás megengedett, ha egy tanuló ennél többet hiányzik, akkor újra kell kezdenie az adott osztályt.
• Egy speciális számítógépes program határozza meg, hogy melyik gyereknek kell a táblához mennie, ezzel kiküszöbölve azt a kellemetlenséget, hogy esetleg azért hívja ki a tanár a diákot, mert pikkel rá. Ha egy tanuló nem tudja a választ, a program nagy valószínűséggel legközelebb is őt választja majd.

• Koreában a diákok kötelesek mindent megenni reggelire. Az egyik volt diák így nyilatkozott az iskolai étkezésről: ,,Dél-Koreából származom. Az általános iskolában mindent meg kellett enni reggelire. Még akkor is, ha olyan volt az étel, amit nem szerettél, például tengergyümölcse vagy tojás. A tanár ellenőrizte, hogy biztosan nem maradt-e semmi a tányéron. Én általában odaadtam az osztálytársaimnak azt, amit én nem bírtam megenni. Ha a tanár észrevette ezt, akkor büntetésből nem mehettem ki az osztályból a nagy szünetben.”