12 apróság, ami sok mindent elárul egy ember anyagi helyzetéről – talán túl sokat is

A 90-es években, ha a lányok meg akarták mutatni, hogy milyen menők és gazdagok, akkor felvettek egy elegáns ékszer szettet, amiben egymáshoz jól illő fülbevalók, nyakláncok, gyűrűk, stb. voltak. A trend és a stílus azonban megváltozott, ma már a ,,kevesebb néha több” elven haladva az ilyen ékszerszettek inkább olcsó, bizsu hatást keltenek, még akkor is, ha egyébként drága ékszerekről van szó.

A vékony vécépapír egy olyan dolog, ami teljesen haszontalan. Sokan próbálnak meg ezzel spórolni, ám teljesen hiába. A drágább vécépapírokkal ellentétben az olcsó vécépapírok ugyanis túl vékonyak, ezért többször hajtja őket félbe az ember, aminek köszönhetően viszont gyorsabban fogynak, tehát nem hogy spórolni nem lehet, de még talán többe is kerül, mint a normális, többrétegű társaik.

Hasonló a helyzet a papírtörlőkendőkkel is, melyekből az olcsók túl vékonyak, ezért mindig többet szedünk le belőlük ahhoz, hogy felitassuk a konyhapultra kiömlött löttyöt. Ha mindenképpen spórolni akarunk ezeken, akkor próbáljunk meg inkább nagy tételben, vagy mondjuk 1-et fizet kettőt kap akciókban normális, többrétegű vécépapírt vagy törlőkendőt vásárolni.

Az antik képkeretekbe rakott családi fotók néha egyenesen nevetségesek. A lényeg itt ugyanis a kép, nem pedig a keret. Egy családi fotó sokkal jobban mutat egy modern, miniamlista képkeretben, az ilyen antik változatokat pedig hagyjuk meg inkább a drága festményeknek.

Az élénkpiros talpú cipők Christian Louboutin védjegyei voltak, a tervezőnek pedig bíróságon kellett megvédenie a hozzájuk való jogát. Körülbelül 5 évvel ezelőtt azonban ez a védjegy lejárt, és minden nagy cég őrült módjára kezdte gyártani a hasonló modelleket – természetesen piros talppal. Amióta ez megtörtént, a piros talpú cipők már nem tekinthetők a jólét és gazdagság szimbólumának, sőt, az olcsó modellek esetében a talp rendkívül gyorsan képes elkopni, ez pedig nagyon kellemetlen tud lenni.

A legtöbb esetben a luxusmárkák hamisítványai kétes minőségűek, és ez messziről is jól látszik. Nincs abban semmi ördögtől való, ha egy átlagos ember nem engedhet meg magának például egy Gucci vagy Prada táskát – ilyen az élet rendje. Ha azonban nem engedhetjük ezt meg magunknak, akkor célszerű inkább elfogadni ezt a tényt, mint sem olcsó hamisítványokkal jobbnak mutatni magunkat, amik a gyenge minőségük miatt sokszor épp ellenkező hatást váltanak ki.

Ebben az esetben nem maga a leárazásban vásárolt termék a baj, hanem inkább annak jellemzői. A legolcsóbb termékekhez ugyanis mindig a szezonvégi nagy leárazások közben juthatunk hozzá, ami egyrészt jó, másrészt viszont nagyon nem. Legtöbb esetben ugyanis a nyár végén vásárolt nyári holmikat csak maximum jövő nyáron tudjuk majd hordani, a napjainkban népszerű “gyors divat” miatt azonban nincs rá garancia, hogy amit idén megveszünk, az jövő nyáron is divatos lesz még.

Épp ezért nagy pénzt bukhatunk azzal, ha például egy ilyen nyár végi akció alkalmával próbáljuk meg feltölteni a ruhásszekrényünket jövő nyárra.