10 találmány a múltból, aminek a működését máig sem sikerült megfejteni

A keresztes hadjáratokról Európába visszatérő harcosok rengeteg tanulságos élményt és történetet hoztak magukkal. Az egyik legérdekesebb ezek közül a muszlim harcosok félelmetes kardja volt, melynek pengéjét az úgynevezett damaszkuszi acélból készítették. Ezek a kardok olyan hihetetlenül élesek és strapabíróak voltak, hogy akár a levegőben is képesek voltak kettészelni egy elejtett zsebkendőt.

A tudósok szerint az egyszerre kemény és rugalmas acélt nanoméretű szénrudacskák segítségével hozták létre, de hogy miként voltak erre képesek az emberek időszámításunk után 900-ban, azt senki sem tudja.

A középkor egyik legfélelmetesebb fegyvere a bizánciak által használt görögtűz volt. A 7. században kifejlesztett technika komoly előnyt jelentett a bizánciak számára a tengeri ütközetek során, hiszen a görögtűz a víz felszínén úszva is képes volt tovább égni. Érthető okokból a bizánciak évszázadokon ált féltve őrizték a csodafegyver titkát, és olyan jól tették mindezt, hogy a tudósok még ma is csak találgatni tudnak a görögtűz pontos összetételét illetően.

A 15. században íródott Voynich-kézirat valóságos Szent Grálnak számít a kódfejtők körében. A kézirat a megtalálójáról, Wilfrid Woynich lengyel könyvkötőről kapta a nevét, aki 1912-ben találta meg a 240 oldalas, kézzel írt és számtalan rajzzal dekorált könyvet. A kéziratot az teszi igazán különlegessé, hogy olyan nyelven íródott, amit senki sem ismer. A megtalálása óta eltelt 100 év alatt egyetlen betűjét sem sikerült megfejteni, pedig a világháborúkban szolgált leghíresebb kódfejtők is igyekezték feltörni a könyvet.

Az antiküthérai szerkezet 1901-ben került elő a tengely mélyéről. Ez voltaképpen egy „ókori számítógép”, melyet valószínűleg az i.u. 2. században készítettek, hogy különféle csillagászati számításokat végezzenek a segítségével.

A céljában nagyjából egyetértés uralkodik a kutatók és régészek között, arra azonban a mai napig sem sikerült magyarázatot találni, hogy ki és hogyan volt képes egy olyan szerkezetet alkotni a 2. században, aminek az összetettségéhez hasonló eszközök csak több mint ezer évvel később jöttek létre először.

Bármilyen hihetetlen is, a történelem első ismert szeizmográfját a kínaiak hozták létre még a 2. században. Működési elve rendkívül érdekes volt: földrengés esetén ugyanis a sárkányok szájából egy golyó esett ki, és attól függően, hogy melyik alattuk lévő béka szájába esett, következtetni lehetett a rengés irányára.

Ha hihetünk a feljegyzéseknek, akkor ez az eszköz akár 640 km távolságból is képes volt észlelni a földrengéseket, ám a tudósok még a mai napig sem voltak képesek megérteni, hogy miként működik a belső szerkezete.

A híres Costa Rica-i kőgolyókat a kutatók szerint gondos csiszolással formálták ilyen tökéletesre még valamikor i.e. 200 és i.u. 800 között. Senki sem tudja azonban, hogy mi célt szolgálhattak ezek a rendkívül gondosan, kétségkívül hosszú és kemény munka árán megformált kőgolyók.