10 ma is használatos mérnöki vívmány, amit az ókori rómaiaknak köszönhetünk

A hatalmas boltívek, az óriási átriumok (mellesleg ez egy latin szó), az üreges acél- és üveg felhőkarcolók, de még az egyszerű iskolai tornatermek is elképzelhetetlenek lennének, ha nem léteztek volna a rómaiak. Az ókori Rómában olyan szinten tökélyre fejlesztették a kupolaépítést, hogy a több mint 2000 éve épült római Pantheon kupolája nemcsak hogy áll, de a kutatók vizsgálata szerint még csak nyomát sem mutatja annak, hogy bármit is gyengült volna az elmúlt két évezred alatt. Megnéznénk, hogy egy ma épült épület hogy fog kinézni 2000 év múlva.

Sok más technológiához hasonlóan a római ostromfegyvereket is elsősorban a görögök fejlesztették ki, a rómaiak pedig csak finomították és tökéletesítették azokat. A rómaiak által felturbózott hajítógépek így például akár 457 méteres távolságra is képesek voltak lövedékeket juttatni, ráadásul ezek a szerkezetek nagyon könnyűek és pontosak voltak, ezért könnyen lehetett mozgatni őket a harcban. A rómaiak által fejlesztett katapultok már képesek voltak rá, hogy a várfalak ostromakor megsemmisítsék, vagy a beléjük töltött gyúlékony agyaggolyók segítségével felgyújtsák az ellenség védőfalait.

Ami az építőanyagok innovációját illeti, nehéz volt olyan folyékony követe előállítani, ami könnyebb és erősebb volt, mint egy hagyományos kő. Napjainkban a beton már a mindennapi életünk részévé vált, és sokszor meg is feledkezünk arról, hogy mennyire forradalmi a létezése.

A római beton még mész, homok és vulkáni hamu különleges keverékéből készült, melynek nagy előnye nemcsak az volt, hogy bármilyen formában önthették, de sokkal erősebb, olcsóbb és tűzállóbb is volt, mint bármely korábban használt építőelem. Furcsa belegondolni, hogy 2000 évvel később is hasonló technológiával építjük a házak többségét, mint annó a rómaiak a Pantheont.

A római mérnökök említésekor lehetetlen nem kitérni az általuk épített utakra, melyek egy része még ma is használatban van. Ez azért nem semmi. A napjainkban használt aszfaltozott utakat összehasonlítani egy római úttal olyan, mintha a kínai piacon vásárolt óránkat próbálnánk meg összehasonlítani egy svájci órával. Ezek az utak még erősek és tartósak voltak.

A legjobb római utakat szakaszosan építették: a munkások először 1 méter mély árkot ástak a tervezett út mentén. Ezután széles és nehéz kőtömböket fektettek az aljára, amit föld- vagy kavicsréteggel borítottak, hogy biztosítsák a vízelvezetést. Végül következett a felső réteg, amikhez laposra csiszolt köveket használtak, ügyelve arra, hogy közöttük elegendő rés legyen ahhoz, hogy elvezesse a vizet. Nem meglepő tehát, hogy az ókori rómaiak 1 méter vastag útjai még több ezer évvel később is állnak.

A Római Birodalom mérnökei ragaszkodtak az egyenes utakhoz, ezért igyekeztek leküzdeni minden útjukba kerülő akadályt, nem pedig megkerülni azokat. Így, ha például egy erdővel találták szemben magukat, akkor egyszerűen kivágták, ha pedig mocsárral, akkor lecsapolták. Ehhez persze hatalmas munkaerőre volt szükség, de a rabszolgáknak köszönhetően ezzel sosem volt gondjuk. Időszámításunk után 200-ig több mint 85 ezer kilométernyi főút szelte át a Római Birodalmat. Wow.

A Római Birodalom egyik legnagyobb vívmánya kétségkívül a csatornarendszer volt. Annál is inkább, mivel a birodalom bukása után majd másfél ezer évig tartott, míg újra hasonlóval kísérleteztek az emberek. A rómaiak által cloacas-nak hívott rendszerek eredetileg a mocsarak lecsapolására épített csatornák voltak, de idővel rájöttek, hogy ezeknek a városokban is nagy hasznát tudnák venni.

Kezdetleges csatornarendszerüknek köszönhetően az elvezetett szennyvizet közvetlenül a folyókba öntötték, mindenféle tisztítás nélkül, ezért előbb-utóbb dagadni kezdtek az emberi hulladékoktól. Ez nem volt túl ideális helyzet, tekintve, hogy a folyókat használták nemcsak mosakodásra, de ivóvízként is.

A római csatornarendszerek legfontosabb és legérdekesebb vívmánya talán az volt, hogy a rómaiak zárt csatornarendszert építettek, megvédve ezzel a városlakókat a kellemetlen szagoktól és betegségektől. Ezek nagyon bonyolult és összetett rendszerek voltak, ahogy azt a híres író, Caius Plinius Secundus is megjegyezte: ,,a római csatornarendszer grandiózusabb volt, mint az egyiptomi piramisok, vagyis az emberiség vívmányainak emlékműve.”