10 játszótéri játék, ami majdnem megölte a nagyszüleinket

Az acélhordót gondosan átgondolva egy beton alap fölé helyezték, majd arra bátorították a gyerekeket, hogy próbáljanak meg egyensúlyozni a tetején. Mivel azonban nem mindenki születik profi egyensúlyozó művésznek, ezért érthető módon gyakran sírva, sérülésekkel a testükön szaladtak haza a gyerekek.

A mérleghinták kezdetben teljesen másképp néztek ki, mint a ma használatos társaik, és jóval veszélyesebbek voltak. Ezek a játékok akkoriban valódi hinták voltak, és sok sérülést okoztak, bár szó mi szó, a legtöbbet azért, mert a gyerekek nem a megfelelő módon, például a közepére állva használták a játékot.

A rúd tetején lévő forgó kerékre kötélen tudtak felkapaszkodni a gyerekek, akik ezután körbe-körbe futottak és ugráltak a levegőben. Ha a gyerekek összehangoltan dolgoztak, akkor kellemes szórakozás volt, de ha direkt vagy véletlenül szabotálták a játékot, akkor komoly ütközések történtek.

Ezek a létrák tulajdonképpen egy hinta állványra voltak rögzítve, és a hintához hasonlóan, ezek is összevissza mozogtak. A gyerekek végtelen mennyiségű izgalmas akciót tudtak bemutatni rajtuk, de az esetek 99%-ában ez mindig eséssel és sírással végződött, ezért betiltották őket.

Ezek a 10 méteres fémcsúszdák úgy lettek kialakítva, hogy a gyerekek párosan csúszhassanak rajtuk, csúszás közben egymással versengve, hogy melyikük ér le hamarabb. Mondanom sem kell, hogy ezek a csúszdák több szempontból potenciális veszélyforrások voltak. Először is a fémcsúszda gyakran égési sérüléseket okozott a gyerekeknek, ha túl gyorsan, vagy túl erős napsütésben játszottak.

Az igazi veszélyt mégsem ez, hanem a csúszdák magassága jelentette, a világ számos pontján ugyanis úgy építették őket, hogy a gyerekeknek először 4 méter magasra kellett mászniuk egy létrán, hogy aztán nekiindulhassanak a féktelen csúszásnak. Sok gyerek azonban már a létrás résznél sérüléseket szenvedett.