8 szokatlan építészeti megoldás a nagyvilágból, amire létezik logikus magyarázat

A figyelmes turisták valószínűleg észrevették, hogy Görögországban, Törökországban, Cipruson, de még Horvátországban is sok fele találkozni félkész, befejezetlen házakkal, melyeknek hiányzik a második emeleteik. A család ilyenkor az alsó szinten él, az emeletnek pedig vasbeton elemek és gerendák árválkodnak, mintha csak félbemaradt volna az építkezés.

A jelenségre valójában két magyarázat létezik: az egyik, hogy a válság miatt az emberek nem tudták befejezni a házak építését, a másik (valószínűbb), hogy az említett országokban az ilyen házak hiányos, félkész háznak számítanak, ezért nem kell utánuk adót fizetni.

Sok amerikai és európai nagyvárosban találhatunk olyan furcsa formájú, sokszor egyenesen kényelmetlen padokkal, melyek mintha szándékosan lettek volna ilyen rosszul megtervezve. Ez tényleg így van: ezeket a főként parkokban és forgalmas közterületeken található padokat direkt úgy tervezik, hogy kényelmetlenek legyenek és a hajléktalanok ne tudjanak rajtuk aludni.

Bárki, aki valaha is nézett már amerikai filmet, az biztos észrevette, hogy New Yorkban, Massachusettsben, Connecticutban, és más új-angliai régióban található városokban gyakran látni ilyen, magas tornácú házakkal. Valójában ez nem a dizájn-megoldás, jó okkal építették őket ilyenre.

A 19. században, amikor ezeket a házakat építették, még főképp lovakkal közlekedtek az emberek, ezért az utcák sokszor szó szerint az állatok ürülékében úsztak. A megemelt tornácú házaknak az emeletei is magasabban vannak, ezért sokkal higiénikusabbnak gondolták őket az emberek.

Egyébként ezeket a házakat egy bizonyos „brownstone” névre keresztelt anyagból építették, ami rendkívül népszerű volt akkoriban. Ennek köszönhető a házak ikonikus megjelenése.

Ne lepődj meg, ha egy ázsiai szállodaszoba ajtaja nem kifelé vagy befelé nyílik. A helytakarékosság miatt Ázsiában a legtöbb helyen tolóajtókat (pontos nevén: Shōji) használnak, mely egy nagyon kényelmes alternatíva, amivel sok hely szabadítható fel a lakásban. Ázsiában már az üvegajtók elterjedése előtt is papírral borított ajtókat használtak, hogy több fényt eresszenek át.

Mai fejjel meglehetősen furcsán hangzik, de Kelet-Európában a nagy gazdasági világválságot követően bizony sok olyan emeletes ház épült, ahol a lakásokban nem voltak sem konyhák, sem pedig fürdőszobák.

Persze fürdeni és enni azért kellett, így a lakosok számára közös fürdőt építettek az emeletes házak mellett, illetve az étkeztetésük is hasonló, menza-szerű módon volt biztosítva.